Utolsó nap 1. rész

 Kedves olvasóim! Újra itt vagyok. Tudom,hogy rövid lett de ehhez jön még egy rész. Jó olvasást! :)
-----------------------------------------------------------------------------------------------

Kedves Anyu!

Az eltelt napok őrlődéssel teltek. Őrlődés a karrier és életem szerelme között.
Végül döntést hoztam.
Repülök New Yorkba. Pontosabban holnap indulok.
Megbeszéltük. Túl van tárgyalva.
Senkinek se tenne jót egy távkapcsolat.
Igazából Niall hozta fel.
Elgondolkodtam.
És beláttam. Így tényleg jó lesz.
Nem mérgezzük a kapcsolatunkat. De természetesen a jó viszony attól még megmaradhat, de semmi sem lesz olyan mint azelőtt.

Elérkezett az utolsó napom. A bőröndöm már készen áll az indulásra.
Egyedül vagyok. Jordenéket Maura búcsú vacsorára hívta át magukhoz. Én nem megyek. Nem mintha nem látnának szívesen. De minek pofátlankodjak oda. Hiszen már nincs kötődésem a helyhez.
Kinézek az ablakon. Az emlékeim gejzírként törnek elő tudatalattim fogságából.
Látom magamat.
Ahogy kiszállok a kocsiból, és hallom ahogy azt mondod:
-Az új otthonunk!
A döbbenettől megszólalni is alig bírtam. Csak ennyit motyogtam
-Szép
Meg amennyit egy hároméves mondani tud.
Akkor még örültem.
Apu leguggolt hozzám, és újjal a legfelső ablak felé mutogatott
-Az lesz a te szobád hercegnőm.
Akkor még olyan más volt.
Olyan józan.
Megtörlöm a szemem, és nyelek egyet. Máig nem tudom,hogy mi váltotta ki belőle, de biztos vagyok benne,hogy te igen. De miért nem mondtad egyszer sem? Miért mindig az ő pártját fogtad? Még a tragédia előtt pár órával is őt védted. Miért?
Ezek a gondolatok kattogtak az agyamban amikor az ágyamhoz sétáltam. Már a kezdetek óta ezen pihenem ki a fáradalmaim. Most sem teszem máshogy.
Pityeregve ledűltem és lassan elnyomott az álom.
Nem tudom meddig alhattam, de a telefonom csörgésére riadtam fel.
-Igen!-szóltam bele
-Keira kincsem mit csinálsz?-csacsogott Jo
-Inkább mit csináltam-válaszoltam morcosan
-Nem tudom, mi történt de nem is érdekel, de remélem te sem gondoltad,hogy az utolsó napon is magad fogod sajnáltatni-vette figyelmen kívül az éppen aludtam célzást
-Miért mit kéne csinálnom?-sóhajtottam
-Mondjuk felemelni a kuffert, és a szomszédba tolni a képed.
Nem válaszoltam.
-Hallasz?-visított a vonal túlsó végéből.
-Igen hallak.
-Akkor szedd össze magad és gyere át.-fejezte be a monológját.
A nénikém már csak ilyen. Nem könyörög az embernek. Pont ezekkel a rövid de lényegre törő beszédeivel próbálja elérni a kívánt hatást.  Ami általában mindig be szokott válni.
No igen.
Jelen esetben se volt ez másképp.
*
A gyomrom érezhetően a torkomba ugrott,amikor a csengőre biggyesztettem a kezem. Hosszas csengetés után kinyílott az ajtó.
Magammal szembe egyenesen Niallt találtam. Fülig érő szájjal üdvözölt, és két puszit nyomott az arcomra.
Ja,hogy nála ilyen könnyen megy ez a szakítós téma?
Ennek csak örülni tudok. Legalább már tudom,hogy nem kell senki miatt sem aggódnom mikor elmegyek.

Üdvözöltem Maurát és leültem az asztalhoz.
A vacsorát már befejezték, és nem is nagyon akartam enni.
Már vagy fél órája ott ültem mikor gondoltam egyet.
Igazából azóta még nem beszéltünk a dologról és úgy éreztem ideje lenne.
Mély levegőt vettem és elindultam.

-Úgy tudtam,hogy feljössz-köszöntött.
-Ennyire kiszámítható vagyok?
-Nem, mindenképpen le akartam menni érted.
-Beszédem van veled- meresztette ki szemeit.
-Hallgatlak.-húztam ki magam
-Gondolkodtam-vágott bele a dialógusába.
-Azt is szoktál?-válaszoltam cinikusan
-Gondolkodtam kettőnkről.-még mindig nem esett ki a szerepéből.-Úgy gondolom elhamarkodott döntést hoztam.
-Niall!-vágtam a szavába.
-Nem!
-De te magad mondtad, hogy milyen nehezek a távkapcsolatok nem?
-Igen én mondtam, de elhamarkodott döntést hoztam.-ismételte magát
-Ne nehezítsd meg kérlek-hajtottam a fejem az ölembe.
-Engedd,hogy én beszéljek.-emelte fel az arcom.
-Szeretlek Keira! Nem tudok nélküled élni.
Elhatározásra jutottam.-és az éjjeliszekrény fiókjába nyúlt.
Hirtelen minden esetleges válasz lepörgött előttem, de ami történt arra nem számítottam.
Elém állt, és térdre ereszkedett.
-Keira- köszörülte meg a torkát-Hozzám jössz feleségül?

"Azt akarom..."

 Drága olvasóim! Megérkezett az új rész! Igen hosszabb lett :) . Hamarosan új bloggal jelentkezem ami teljesen más típusú lesz. Továbbra is várom a komikat :) Jó olvasást!
------------------------------------------------------------------------

Kedves Anyu!

Úgy éreztem minden rendbe jön! Úgy éreztem semmi sem állhat a boldogságom útjába...
Megint csak tévedtem.
Ha nem az én életem lenne talán már el sem hinném. Akitől hallanám ezt a sztorit simán kiröhögném és azt mondanám:kamu!
De ez nem sztori,s nem is kamu. Hanem a horrorisztikus igazság. 
Elegem van belőle,hogy mindenki a saját igénye szerint akarja irányítani az életem. (A mindenki alatt Jordent értem.)
Az elmúlt napokban sokat őrlődtem ezen a dolgon.(Ugyanis sikerült három napot nyernem)
Döntést hoztam.
Lehet,hogy később még nagyon megbánom de ez tűnik a legjobb megoldásnak.
És ezzel a megoldással most Niall elé kell állnom.
Nem lesz könnyű,de neki is tudnia kell.
*
-Niall!-kezdtem elvékonyodott hangon. A fenébe most tuti elárultam magam,hogy valami gubanc van a dologban.
-Igen szerelmem-fonta kezeit a derekam köré, de én meghátráltam
-Mondani szeretnék valamit-sütöttem le szemeim.
-Ki vele.- túrt bele idegesen a hajába
Na igen nem szerencsés a rossz híreket evvel a kijelentéssel kezdeni.
-Ömm azzal a döntéssel kapcsolatban...-célozgattam, s közben a szám szélét harapdáltam
-Elmész-fagyott a mosoly az arcára
A szívem szakadt meg érte, de nem maradhatok életem végéig a nyakán. Ezt láttam a legjobb döntésnek.
-Sajnálom.-bújtam hozzá de ő szó szerint ellökött magától.
-Azt hittem te más vagy-dörmögte-De tévedtem!
Mi?-döbbentem le
-Te is olyan vagy mint a többi exem: Összejössz velem, majd kidobsz,hogy újabb prédákat gyűjts.-alázott le
Ez az a hangnem amire nem számítottam volna tőle.
-Niall én nem...-kezdem volna magyarázkodni
-Menj a francba-viharzott ki a bejárati ajtón
Sírva rohantam utána de eltűnt a kocsijával együtt a messzeségbe.
Nem tehettem semmit.
Lábaim elgyengültek, s egy kupac módjára hullottam az úttestre.
A világ lassan forogni kezdett,majd mindent a sötétség vett uralma alá.
Mikor szemem úja kinyitottam a vendég szobában találtam magam, s arcom Jo kezei simogatták. De ahogy kezdtem magamhoz térni, a simogatás úgy erősödött a pofozás mértékéig.
Erőtlenül nyitottam ki szemeim
-Magamhoz tértem abba hagyhatod-szóltam rá a nevem kántáló nagynénémre.
Egyszerre három alak is felém hajolt: Maura, Scott, és Jo.
Az én fejembe csak egy kérdés fogalmazódott meg, ami hisztiroham szerűen kitörni készült.
-Hol van Niall?!
A kérdésem feltevésével egy időben hallottam a bejárati ajtó csukódását.
-Szívem te vagy az?-rohant ki a szobából Maura
-Miért ki lenne-jött a válasz,s máris hallottam a lépcsők nyikorgását a szobája felé.
Félig megnyugodtam,hogy még egyben van.
Nem akkor sem adom fel! Beszélnem kell vele.
Lehet,hogy nem sikerül, de legalább az én lelkiismeretem legyen tiszta,hogy megpróbáltam.

Halkan kopogtam be ajtaján, de válasz nem érkezett.
Újra próbálkoztam.
-Mi van?-nyitott végül ajtót.
-Beengedsz?-próbáltam a kiskutya szemeimmel hatni rá.
-Ha nemet mondok akkor is eléred a saját célod, és bejössz. Úgyhogy felőlem.-legyintett
-Niall!-kezdtem
Ő csak szótlanul figyelt.
-Nem akarok életem végéig senki nyakán élősködni, legyen szó rólad, vagy Jodenről.
-És itt Írországban nem találnál munkát?-húzta fel a szemöldökét
-Nem arról van szó-próbáltam megmagyarázni neki
-Ebben az egyben egyet értünk!
-Mi?-most már teljesen belekeveredtem. Alaposan kiforgatta szavaim
-Az. Az,hogy nem a meló miatt mész el, csupán a saját érdekeid nézed.-vágta rá
-Na álljunk meg! Az egy dolog,hogy teljesen kiforgatod a szavaim de,hogy olyan dolgokat feltételezel rólam, amiket még a legnagyobb ellenségemmel sem tennék meg. Ezzel feltételezésekkel csak magadat minősíted.
Úgy gondolom, hogy ha elég erős a kapcsolatunk érdemes kockáztatni, de ha nem akkor úgy is mindegy.- adtam ki az összes felgyülemlett gondolatom, közben próbáltam felfele pislogni,hogy könnyeim ne rontsák el a 'határozott csaj' szerepem.
-Akkor megkérdezem-vettem egy mély levegőt.
-Akarod tovább folytatni? Bízol bennem?
A fiú habozott
-Niall én bízok benned! Mond te is bízol bennem?
-Nem...
Folyamatosan ez a válasz csengett a fülemben. A következményekbe belegondolva a hideg átfutott a hátamon. A gondolatba beleborzongtam. Könnyeim beborították az arcom.
Válasz helyett magához húzott.
Ajkaival a nyakamnak esett, s lassan haladt a szám felé.
-Ezt vegyem igennek-sóhajtottam megkönnyebbülten
-Aminek akarod-kapott az ölébe, én pedig dereka köré fontam a lábaim, miközben a pólóm kezdte lehámozni rólam.
-Akarlak Niall -suttogtam a csókunkba
Akarom őt. Testestől lelkestől. Azt akarom,hogy életem egyetlen párja ő legyen... Azt akarom, egy fárasztó nap végén vele hajthassam álomra a fejem s a fülébe suttogjam:Ezt is megcsináltuk
Reggel pedig a karjai közt ébredni, miközben a gyerekeink berontanak a hálószobánk ajtaján egy szelet vajaskenyérrel:
-Meglepetés reggeli!

"...Lehet most utoljára. "

Drága olvasóim! Meghoztam az újabb részt. Köszönöm az előzőhöz érkezett komikat :) Jó olvasást!
------------------------------------------------------------

Kedves Anyu!

Az érzés felbecsülhetetlen mikor tudod,hogy melletted van a személy kiért az életed is odaadnád.
Hajnalban eget verően hangos nyikorgásra ébredtem. Gondoltam,biztos hívja Niallt a természet.
Nem is foglalkoztam vele. Fejemre húztam a takarót és aludtam tovább.
Pár óra múlva az ablakon beszűrődő fényre megint csak kinyílott a szemem.
Mellettem, csak egy összegyűrt párna hevert.
.
.

Nyújtózkodva nyitottam ki a szobaajtót, mely hangos nyikorgással mutatta meg a mögötte rejlő folyosót.
A legnagyobb meglepetésemre Niall kuporgott a sarokban.
-Hát te?-kérdeztem elképedve, mert nem tudtam mire vélni a helyzetet.
-Reggel kimentem levegőzni a teraszra, és nem akartalak felkelteni még egyszer a nyikorgással.-magyarázta.
Én csak lehajoltam hozzá, és halvány csókot leheltem az ajkára.
-Nem is zavarok-suhant el a semmiből Maura.
Elpirulva ugrottam el a szőkeségtől.
De ő visszarántott.
Elvesztettem az egyensúlyom és az ölébe pottyantam.
Vad csókcsatába kezdtünk.
Hirtelen eltávolodott tőlem, és felállt közben pedig engem is magával húzott.
-Szeretlek-csókolt meg újra.
Egyik kezével alám nyúlt, másikkal pedig az ajtó kilincsét kereste. Közben pedig ajkaink egyszer sem távolodtak el egymástól.
A szobába érve belülről belökte az ajtót, engem pedig az ágyára dobott.
Kajánul elvigyorodott, s lábai már hagyták volna el a padlót mikor...
Mikor megcsörrent a telefonom.
A pillanatnak lőttek.
A készülékért kaptam de megelőzött.
-A.a-mondta s kinyomta
-Niall!-adtam hangot a csalódottságomnak.
Válasz helyett mellém huppant.
Tekintetünk összetalálkozott.
Elvesztem a gyönyörű kék szempárban, mikor...
Mikor a telóm ÚJRA kiabálni kezdett.
Most gyorsabb voltam, és én nyomtam be a gombot először.
-Igen?-vihogtam bele idétlenül a kütyübe, ugyanis Niall ujjai megint csak az oldalbordáim közé tévedtek.
-Keira figyelné rám?-üvöltött  Jo hangja a vonal másik végéből
-Persze mondjad-szorítottam össze fogaim
-Gőzöm sincs,hogy mit művelsz de nem is érdekel.
Az a lényeg,hogy sürgősen pakold össze a cuccaid ugyanis holnap reggel indulunk New Yorkba!
-Mi van?-döbbentem le.
Képem láttán még a szőke hercegem is felhagyott tevékenységével.
-Már pedig nem megyek sehova!-bontottam a vonalat s Niall felé fordultam.
-Mi a baj?-fürkészett
Megráztam a fejem, s a mellhasára hajtottam a fejem.
Ő apró puszikat nyomott a hajamba, én pedig csak élveztem a pillanatot.
Lehet most utoljára.

"...Mert éreztem: tényleg biztonságban vagyok."

 Kedves olvasóim! Bár az előző részhez nem kaptam komit, de úgy éreztem evvel a levéllel nem várhatok tovább! Remélem sokatok tetszését elnyeri majd! Jó olvasást!
------------------------------------------------------------------

Kedves Anyu!

Egy este alatt minden megváltozott. Nem számítottam rá, de ez volt életem legeslegjobb, és egyben legmeghatározóbb estéje. Kezdeném ott ahol abbahagytam.
Jordenék egy hotelba voltak. A ház lakói az emeleten aludtak. Pontosabban Niall és Maura.
Én pedig egymagamban kuporogtam a vendégszobai kanapén egy zacskó chips és valami horror film társaságában. Úgy terveztem,hogy csak a kevésbé ijesztő elejébe nézek bele, de nem jött össze.
Éppen a hátborzongató "Ne nyisd ki!" résznél tartottam, mikor lépteket hallottam (nem nem a TV-ből jött )
Lehalkítottam a készüléket, és füleltem. A léptek egyre jobban közeledtek, míg végül kinyílott a szoba ajtaja.
Hunyorogva néztem oda, mivel a nappaliból beszűrődő fény bántotta a szemem.
-Nem félsz egyedül?-támaszkodott az ajtófélfának Niall.
-Kéne-tártam szét a karom.
-Nem kérdés volt-kapta fel a takaróm.
-Hé add vissza!-hisztériáztam
-Miért adnám?-nyomta ki a TV-t is
Számat félrehúzva keltem fel, és indultam utána.
-Ha fent alszok visszaadod a takaróm?-alkudoztam
-Vissza-nevette el magát.
A szobába érve, feltörtek a régi emlékek. Az első találkozás, no meg az ágyas baki.
-Azt hiszem alszok a fotelban-torpantam meg a küszöbön
Ő csak megfordult és egy mozdulattal ledobta a pólóját Vá tiszta dezsávű  
-Várj meg mindjárt lezuhanyzok.-hagyta figyelmen kívül a mondatom
Nem tudom, mi játszódhatott a fejemben de akaratlanul ráhuppantam a szőkeség ágyára, s szétterülve kémlelni kezdtem a plafont.
Körülbelül fél órája fekhettem egy helyben mikor végre kinyílott az ajtó.
-Hé erről nem volt szó!-nézett rám szúrós tekintettel
A reakció hallatán elvigyorodtam, és még jobban szétterültem.
-Szóval így állunk?-túrt bele vizes hajába
-Tied a fotel-sandítottam a bútor felé
-Na azt már nem-mondta majd rám vetette magát,s csiklandozni kezdett.
-Niall ne!-sikítottam mikor ujját az oldal bordáim közé nyomta.
-Ide engedsz?-hagyta abba tevékenységét
-Soha-vihogtam, s megpróbáltam kimászni a kezei közül.
-A-a!-ingatta fejét, és folytatta amit az előbb félbehagyott.
-Hagyd abba-visítottam torka szakadtából
-Shht felvered a házat-vigyorgott
-Akk..or abba..hagyod?-kapkodtam levegő után
-Ide engedsz?-érdeklődött
-Nem-vigyorogtam 
-Egyszer,csak megunod-vonta meg a vállát
-Nem fogom-haraptam a szám szélébe
-Csak ugyan?-támasztotta meg a fejemnél kezeit.
Bólintottam
-Egész biztos?-hajolt közelebb hozzám
-Igen Niall egészen biztos, hogy ott alszol a...
-A?-kérdezett vissza,majd egyre közelebb hajolt hozzám.
Kérdőn, de mégis édesen, nézett rám.
Válaszul megfogtam a tarkóját és magamhoz húztam.
Puha ajkait az enyémre tapasztotta.
Én addig kócos hajába túrtam.
Ajkaink csatát vívtak egymással.
Egyszerűen bírtam abba hagyni.
Oly régóta vártam erre a pillanatra. Egészen kislány korom óta álmodozok, egy szőkehercegről.
Úgy látszik, beteljesül az álmom.
Közben nyúlt volna a pizsamám aljához, de megállítottam a kezét.
-Niall!-sóhajtottam
Ő pedig egy mozdulattal le mászott rólam, és elterült az ágy másik végletében.
Nem hagyhattam tétlenül.
Közelebb kúsztam egy kicsit várva,hogy mit reagál.
Karját felemelte és magához húzott, majd egy puszit lehelt a homlokomra.
-Majd máskor-fúrtam a nyakába a fejem.
Nem szólt semmit csak a hajam simogattam.
Védelmező karjaiban, mosolyogva nyomott el az álom.
Mert éreztem: tényleg biztonságban vagyok.

"...nem volt időm magamat sajnálni..."

Kedves olvasóim! Látom sokan elpártoltatok tőlem és őszintén remélem,hogy ez csak egy átmeneti dolog. A komizómnak köszönöm a támogatást. Az írást természetesen nem hagyom abba, hiszen magamnak írom, csak megosztom másokkal hátha valakit érdekel. Ha tetszik nyugodtan iratkozz, vagy komizz...
Akkor jöjjön az új rész első fele.
----------------------------------------------------------------------------------

Kedves Anyu!

Elég régen írtam levelet, mert az eltelt napok eseményei fizikailag, és lelkileg is a padlóra küldtek.
Először minden szuperul  indult. Jorden elvitt a munkahelyére, ahol egy felmérésen vettem részt.Először Mrs.March tetőtől talpig végig nézett. Súly, magasság, mell méret, s miegymás.  A találka végén megbeszéltük,hogy az első fotózásom előtt még meg mutat pár fortélyt, mivel nem volt modell iskolai végzettségem( protekciósan kerültem be).
Hazaérve, majd kicsattantam örömömben. Mindjárt a gép elé ültem és Niallnek újságoltam az örömhírt. (még ha válasz nem is érkezett rá)
Éjszaka boldogan hajtottam álomra fejem. Minden porcikámmal éreztem: Vége a sok megrázkódtatásnak.
Már az álmok csodálatos tengerén járhattam, mikor egy egyre jobban erősödő hangra akaratlanul kipattantak a szemeim.
Jorden telefonja volt, a nappaliban.
A kijelző Maura neve villogott. Mielőtt válaszolhattam volna, egy kar kiragadta a készüléket kezeim közül.
Az 'éjjeli találkánkból' Scott se maradhatott ki. Bármennyire is fáradt volt, kíváncsian figyelte az eseményeket.
Jo a füléhez emelte a mobilt. Maura ideges monológjából semmit sem értettünk, bármennyire is füleltünk. De Jorden annál inkább. Fáradt arcvonásai megfeszültek.
A bőre másodpercek töredéke alatt vált falfehérré.
Végtagjai elernyedtek,
s a telefon koppanással esett a földre. Az ő sorsa is ez lett volna, ha Scott nem kapcsol időben.
A fiú vállába fúrta a fejét és zokogott. Pár percig szólongattuk, de ő csak sírt.
Végül nagy nehezen szóra bírtuk:
-Meg..ha..lt-suttogta
-Ki?-kérdeztük egyszerre a fiúval. Nem erre számítottunk
-Nin..cs többé-nézett a távolba
-De ki halt meg-ráztam a vállát.
-Nem nem nem lehet...-temette a tenyerébe fejét.- Azért még is a testvérem volt nem?- nézett kérdőn felénk.
Mintha egy tőrrel döftek volna hátba. Árva lettem.
Ebben a helyzetben nem volt időm magamat sajnálni. Gondoskodni kellett az ideg összeroppanás szélén álló nagynéném kórházba juttatásáról.
-Egy perc és fel öltözök, addig nyugtasd meg.-Utasított Scott. Végre egy helyzet ahol egy rugón jár az agyunk.
Bólintottam egyet jelezve,hogy menjen.

Miután egyedül maradtam az ágyra dűltem,  s a fal felé fordulva sírtam. Aggódtam Jo miatt. Apu csak azt érdemelte ami járt neki. Tudom az apámról van szó. De egy életen keresztül még csak meg sem próbálta
velem tudatni,hogy ő az apám. Nekem nem volt életvidám, gyermekkorom. Világot,is csak a te meséiden keresztül láttam.
Szép lassan lehunytam a szemem, s megpróbáltam beleképzelni magam egy párhuzamos univerzumba, ahol nem az vagyok aki.

Az ezután következő napok történéseit most nem tudom részletesen leírni. (talán máskor, de még nem állok készen rá) Mindenki a temetés megszervezésével, és lebonyolításával foglalkozott.
A ceremóniát természetesen Írországban tartottuk. Maura és Niall rengeteget segített. A szállás helyünk biztosítását is beleértve. Képtelenek voltunk abban a házba aludni.
Én a nappaliban lévő kényelmetlen kanapén töltöttem az éjszakáim, mivel semmi kedvem se volt a gerlepárral egy légtérben tartózkodni.
Gondom hála az égnek hamar megoldódott mivel, Scott elvitte egy hétvégére Jo-t wellnessezni.
De ebbe most nem kezdek bele, mert ez már másik történet....

"Mindenkinek jobb lenne, de főleg nekem..."

Meghoztam az új részt! Remélem elnyeri a tetszéseteket! :)
-----------------------------------------------------------

Kedves Anyu!

Olyan jó volt mellette ébredni. Végig simítani a csupasz testén, amit itt-ott csak egy kósza takaró takart.
Az egész ember tökéletes volt. A tudat felpezsdítő volt: csak az enyém! Hunyorogva felém fordult, és a nyakam alatt átnyúlva magához húzott. Halkan a fülembe dörmögte
-Jó reggelt szívem!
Én egy lágy puszit nyomtam az arcára, s közelebb kúsztam hozzá.Éreztem közelségét. Óvatosan lehunytam szemem, mert tudtam,hogy biztonságban vagyok.

Mikor újra kinyitottam, alakja egyre jobban halványulni kezdett, míg végül teljesen eltűnt.
Felébredtem.
Az óra este hatot mutatott.
Elég sokat alhattam. De megérte.
Körülöttem a rideg szoba, az éjjeli szekrényemen egy kis cetli

Van egy kis elintézni valóm, vacsi a hűtőben. Menj ki Scotthoz!

Na remek.  Jorden elhúzott, én meg barátkozzak a tinédzser pasijával. Nem volt jobb dolgom, így kidugtam az orrom. Scott nem volt sehol, ezért lehuppantam a tv elé.
Vaktába nyomogattam a gombokat remélve, hogy valami érdekeset találok.
Végül egy természet filmnél akadtam meg.
Már éppen beleéltem magam, mikor valaki vészesen csengetni kezdett.
Az ajtóhoz rohantam, és érdeklődni kezdtem a kint álló kilétéről.
-Mulligarből jöttem hozzád!-jött a válasz egy elváltoztatott férfi hangon.
Micsoda? Ideért? Ő az? Igaza volt Niallnek?
Ledermedtem. Szívem hevesen kezdte pumpálni a vért.
-Menj innen!-hisztériáztam
Válaszul, csak egy röhögést kaptam.
A zár kattant, és Scott vörös fejével találtam szemben magam.
-Mit hittél? A kaszás vagyok-vihogott-Menj innen!-figurázott ki.
-Csigavér csajszi!-karolta át a nyakam
-Miért csináltad? -gyűltek a szemembe a könnyek.
-Na, gyere ide!-húzott magához egy ölelésre.
-Azt hittem, majd feldobódsz, de ígérem legközelebb végig gondolom mielőtt cselekszem.-magyarázta, s közben éreztem,hogy az a mosoly még mindig az arcán csücsül.
-A feldobódás nem jött össze-szipogtam.
-Minden rendben van, csak lazíts-veregette meg a hátam, és a nappali felé indult.
Én még mindig tehetetlenül álltam, és a szökés kesernyés ízét próbáltam emészteni. Ha megszöknék, akkor nem lenne senkinek rám gondja. Nem kéne folyton körülöttem ugrálni, és az összetört lelkivilágom ápolgatni. Mindenkinek jobb lenne, de főleg nekem.

Üdv új élet, üdv New York!

Halihó! Bocsánat a kihagyásért! De örömmel látom, hogy nem pártoltatok el mellőlem, aminek nagyon örülök! Itt az új rész remélem elnyeri mindenki tetszését! (:

Kedves Anyu!
Annyi minden mesélni valóm van, de kezdjük az elején.

Jorden szavait észlelve tudtam,hogy túléltük. Pislogtam párat, és körül néztem. Igen már landoltunk, és az utasok megkezdték a szedelőzködést.
Én is beálltam a sorba. Bőröndömet magam után húzva, éreztem a gyönyörű napsütést és a tömegnyomort.
Üdv új élet, üdv New York!
A fejem lehajtva, és sűrű elnézéseket kérve szlalomoztam Jorden után.
Szinte órákba telt mire találtunk egy üres padot.
Jo előkotorta a mobilját és felhívott valakit.
Pár perc se telt bele, és egy piros kabrio gurult elénk, benne egy jólfésült napszemüveges sráccal.
-Scott!-sikított a fülembe, majd odatipegett hozzá, és egy puszit nyomott az arcára.
 Sóhajtva szedelőzködtem össze, és álltam az úriember elé.
-Hello Scott vagyok, bizonyára te vagy...?-nyújtotta kezét
-Keira- segítettem ki

Az út hosszú volt. A szerelmespár (?) végig az elmúlt napok eseményét ecsetelte. Körülbelül egy órát kocsikáztunk, mire egy óriási házhoz értünk. Gyomrom a torkomig ugrott, mikor megláttam az új otthonom.
Feltettem újra a kérdést: Biztos,hogy ezt akarom. Döntésem, már nem tudom visszacsinálni.
Mély levegőt vettem és a lakótársaim után indultam.
Az elmúlt hónapokban bejártam a poklok poklát. Úgy tűnik helyzetem végre kezd rendeződni. Minden azon,múlik,hogy mit tudok kihozni belőle.

Az új szobám óriási. Kicsit rideg, de dolgozom a kuckósabbá tételén.Lehet,hogy másnak a hely feltérképezése az első célja, de engem inkább a laptopom holléte érdekelt.
A wifi hálózat szerencsére nyílt volt. Hisz a pusztaság közepén ki is akarna internetezni a háztartás tagjain kívül?
Pár percig gondolkodtam az időeltolódáson, de a vágy mindent legyőzött. A vágy, hogy újra lássam az arcát és halljam életvidám hangját.
Reménykedve pötyögtem be a felhasználó nevem. A betűk leütésekor éreztem,hogy egyre közelebb vagyok Félig csukott szemmel tettem magam elérhetővé.
Csalódnom kellett.
Írországi ismerőseim közül mindenki office volt.
Próba szerencse alapon azért mégis ráírtam egy sziát. Pár másodperc se telt bele, és megjelent a várva várt zöld pötty. Akaratlanul rányomtam a videohívás gombra.
Amikor megjelent a szőkeség kómás feje egy halvány mosoly húzódott a számra.
-Nem ért volna rá később?-túrt a hajába
-Hé nem én mondtam, hogy válts elérhetőre.-kuncogtam, mert tényleg mulatságos látványt nyújtott. 
-Mi olyan vicces?-nyújtózott.
-Semmi-tettem szám elé a kezem- Amúgy mennyi az idő?-próbáltam terelni a témát, és persze a gondolataim.
Erőtlenül elfordította a fejét, és hunyorogva meredt a távolba.- Fél három-bökte ki végül
Arcom a kezembe temetve próbáltam visszatartani a folyamatosan kitörő ingert.
-Oda értél?-ásított
-Mint látod.-vigyorogtam tovább
-Apád is?-kérdezett vissza
Na jó ezt nem tudtam mire vélni. Ez az álmosságtól van, vagy pedig szimplán mellébeszél?
-Miért lenne itt?-hüledeztem
-Jó ne akadj ki-kezdte, de már itt kész voltam. - Mióta elmentél, nem is hallani róla. A házban minden úgy van ahogy hagytátok. Állítólag van akinek mondta,hogy megkeres.
-Mi? Honnan tudta egyáltalán,hogy hova megyünk?-ingattam a fejem
-Ne becsüld le a gondolatmenetét.-meredt rám- Mit gondoltál? Ki ne venné észre, ha a házában történik valami?-mondta a kegyetlen igazságot
Válasz helyett csak a fejem ingattam.
-Na jó, én most tényleg megyek mert iszonyú fáradt vagyok. Szia.-azzal véget vetett a hívásnak.
Üveges tekintettel meredtem a kijelzőre, és próbáltam megállapítani a helyzetem súlyosságát, de sehogyan sem akart összeállni a teljes kép.

"New York-válaszoltam tőmondatban"

Kedves olvasóim! Tudom, hogy dupla részt ígértem de érdeklődés hiányában elmaradt. Nem tudom elégszer megköszönni a feliratkozásokat és +1-ezéseket, meg persze azt a pár komit.
Remélem nem csaptam össze :))



Kedves Anyu!

Mond miért hagytál magamra? Hol van az a pártatlan támasz, ki minden döntésem helyesnek találja? Hiányod nem tudja semmi és senki pótolni. Ezt a levelem már a repülőről írom.
Igen ez a nap is eljött, de kezdjük az elejétől.

Amint Nialltől hazaértem Jorden pakolni utasított. Aput mintha a föld nyelte volna el, még estére sem ért haza. Az igazat megvallva egy kicsit aggódtam érte. Jó talán nem nevezhető aggodalomnak, de érdekelt a holléte.

Hajnali négykor Jo ébresztett. Futó lépésben öltözködtem, majd kaptam fel a repülőjegyem(?) az éjjeli szekrényről. Ő aztán tényleg minden megoldott. Hogyan szervezkedett úgy,hogy nem is sejtettem semmit? Vajon végig ez volt a célja? Megfogalmazódott kérdéseim megállás nélkül kavarogtak bennem
A sötét utcára kilépve fogtam fel,hogy mi is történik.Egy fekete taxi halkan búgó hangon gurult elénk.
Bőröndjeinket a csomagtartóba raktuk.
Kezem lassan közelítette a kilincset. Ha ide beszállok, feladok mindent. Ezt akarom? Mély levegőt vettem, s behuppantam a hátsó ülésre.
A motor egyenletesen börrögni kezdett.
-Várjunk!-kiáltottam fel
Jorden és a taxi sofőr egy emberként fordult felém.
-Elfelejtettem valamit-húztam összébb magam
-Keira! Nem egy szappanoperában vagyunk, hogy visszamész körülnézel majd közlöd: Mégis maradok.-vágta neki magát az ülésnek.
-Sietek-ugrottam ki a kocsiból, úgy minta ágyúból lőttek volna ki.
A házon korom sötétség honolt, de ez sem tántorított el célomtól.
Attól,hogy utoljára végig nézzek azon a helyen hol a legjobb és a legrosszabb napjaimat töltöttem.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy meghatódtam.
Szemeim lehunytam, s utoljára magamba szívtam az előszoba dohos illatát.
Lábujjhegyen hátrálni kezdtem. Az ajtót végleg becsuktam magam előtt, a kulcsot pedig a lábtörlő alá rejtettem.
Úgy látszik ennyi volt.Ez lett volna az a nap amire annyira vártam? De egy pesszimista hangocska mégis azt suttogta,hogy nincs vége. Keira végre hidd el,hogy ennyi. Gyerünk örülj! Túlélted!
Még pár percig hezitáltam, de végül Jo és a sofőr legnagyobb örömére a kocsi felé vettem az irányt.
Lassan gurulni kezdtünk.
Tekintetem akaratlanul rátévedt a szomszéd házra. Hirtelen egy alak bukkant elő a sötétből. Arcát egy pillanatra tisztán láttam a halvány lámpafényben.
-Állj-próbáltam újból eltéríteni a járművet, de nénikém automatikusan megrázta a fejét.
-Álljunk meg!-hisztériáztam
A sofőr már majdnem megenyhült, de ez sajnos nem volt elég.
-Gázt bele!-utasította Jorden
Én gyorsan hátrakaptam a fejem, remélve,hogy ott lesz.
Tévedtem.
Könnyeimmel küszködve tapadtam az ablakra, s ujjammal egy szívet rajzoltam a párás üvegre.
-Hé kislány itt akarsz maradni kocsit takarítani?-nézett a visszapillantóba szúrós szemmel a soför
-Bo.csánat -hajtottam le fejem
Dublinig nem szóltam senkihez. Magamba roskadva néztem a mellettünk elsuhanó tájat amint lassan kezdett aranyba burkolózni.

...

Hat óra tájban már mindenki készen állt a felszállásra.

S a repülő elindult. Végiggurult a harmattal befedett betonon, és pár másodperc múlva már csak egy kis 'terepasztal' látszódott az ébredező városból. Az agyam megállás nélkül Rajta kattogott. Végre van egy személy aki szóba is áll velem, én pedig elhúzom a csíkot. A másik nagy kérdés pedig apu. Már vagy két napja nem láttam. Mintha a föld nyelte volna el.
-Kisasszony!-szakította félbe egy hang a merengésem
Felnéztem és egy japán steward-al találtam szembe magam
-Minden rendben?-mosolygott
-Igen- húztam el én is a szám
-Esetleg hozhatok valamit?-ajánlotta fel
-Nem köszönöm.
-Értem. És hova tetszik menni?-faggatózott tovább
Kétségbeesetten néztem Jo után, aki egy amerikai-spanyol családnak segített tolmácsolni
-New York-válaszoltam tőmondatban
-Én is! Egy kis időre szabadságra küldenek, és kaptam egy takarítói állást.
-Stewardból takarító?-mosolyodtam el akaratlanul
-Valahogy meg kell élni! De ha már itt tartunk, akkor maga minek megy?-huppant le mellém
Ö lehet,hogy az én gondolkodásommal van a gond, de egy légiutas-kísérőnek valószínű nem a bájcsevej a dolga
Válaszra nyitottam a számat, de egy huppanástól minden hang elillant a semmibe.
-Figyelem figyelem! Megkérném kedves utasainkat,hogy a pilóta parancsára mindenki kösse szorosan magát az üléséhez!Figyelem figyelem! Megkérném kedves utasainkat,hogy a pilóta parancsára mindenki kösse szorosan magát az üléséhez! Pánikra semmi ok egy kissebb légörvénybe keveredtünk, a veszély hamarosan elhárul.-recsegte egy hang
A fiú szó nélkül felállt mellőlem és a folyosó végén lévő helységbe igyekezett.
Jo a családnál ragadt.
Én pedig nem törődve a körülményekkel takaróstul az üléshez szíjaztam magam, és lehunytam fáradt szemhélyaim
Lesz ami lesz, az én életem úgy sem ér semmit.
Pár percig még érzékeltem a repülőgép rázkódását, a kételyek között maradt utasok kétségbeesett találgatásait, és a nénikém halandzsáját, de az álom mégis erősebb volt.

Elmész?

Kedves olvasóim! Nagyon örülök a feliratkozóknak, és a kominak! Remélem most sem okoztam csalódást :)
----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kedves Anyu!

Az életem kezd fenekestül felfordulni. Ha nem nem tapasztalnám a saját bőrömön el se hinném.
Lassan kezdtem magamhoz térni. Tétlenül feküdtem az ágyamba.
Körülöttem minden lecsendesedett. Csupán csak az összehúzott szőnyeg, és a földön darabokban heverő kislámpám idézte vissza a dulakodás emlékeit.
Az ajtóm előtt egy kis papírfecni lapult

Jó reggelt Csipkerózsika! Ha felébredtél kopogj hármat a falon és kiengedlek. (az alattad lévő szobában vagyok)
Puszi:Jorden

Meghatódva olvastam Jo gyöngybetűs írását, majd követtem az utasítását.
Pár perc se telt bele, de már kattant a zár. Ösztönösen hátrébb ugrottam.
Nénikém belülről gondosan ráfordította az ajtót majd leült a fotelomba.
-Mi történt?-kérdeztem suttogva
Ő csak megrázta a fejét, majd az ölébe temette.
-Jo, mi történt?-guggoltam le elé
Akkor már láttam. Az a mocsok.
Arca rosszabbul festett mint az enyém. Szeme alatt lila foltok, szája feldagadva.
-Le kell lépned-kértem határozottan
-Le kell lépünk!-javított ki- méghozzá minél hamarabb.
-Pár hetet várunk ugye?
-Keira ébresztő!-zökkentett ki az álomvilágomból- Itt nem maradhatunk értsd már meg!-ordított rám
Na ez az a stílus amit nem szoktam meg tőle. Megszeppenten hajtottam le fejem.
-Ne haragudj kicsim-húzott magához.-Meglátod minden rendben lesz-adott egy puszit a hajamba, majd távolabb tolt magától, hogy lássa az arcom.
-Nagy karrier áll előtted. Pár hónap és a Világ lábaid előtt fog heverni meglátod-simította végig az arcom
-Jo mégis, hogy képzelted ezt az egészet?-ráztam meg értetlenül a fejem
-Hidd el már régen elterveztem mindent -tűrte ki rakoncátlan fürtjeim a szememből-Hamarabb elmegyünk mint hinnéd
Remek, mindent megtervezett. Hogy én ennek miért nem tudok örülni? Talán mert megint kihagyott egy fontos  tényezőt döntései meghozásában. Nem arról van szó,hogy nem örülnék a szabadságomnak. Szeretnék végre átlagos lány lenni minden szempontból.
Szó nélkül felpattantam, és igyekeztem minél távolabb kerülni a házunktól.Ezen az épületen valami átok ülhet, mindig avval történtek a borzalmas dolgok aki e négy fal között lakott.  Még mielőtt kiléptem az ajtón magamra kaptam a tavaszi kabátomat, és ujjaimmal próbáltam helyettesíteni fésűm.
-Keira gyere vissza! Ne csináld!-hallottam Jorden távoli hangját-Apád mindjárt hazaér, rajtam fog csattanni az ostor ha nem talál itthon-próbált meggyőzni
-Addigra hazajövök-nyugtattam le
Apu nem egyhamar szokott keddenként hazatáncolni a kocsmából, ezért nem is aggódtam miatta.

Egy személy hogyléte érdekelt. A személyé aki ártatlanul lett családi drámánk része.
Idegesen nyomtam a kapucsengőt. Pár másodperc se telt bele, és Maura állt előttem teljes életnagyságban.
-Beszélhetnék Niallel?-reménykedtem a legjobbakban
-Gyere be-mosolygott
Beléptem a meghitt családi fészekbe. Itt nincs helye az idegességnek és a szorongásnak.
-Nyugodtan menj fel, gondolom tudod már a járást-mosolygott
Ezek szerint nem sejt semmit, a tegnapiról.
Lábujjhegyen lépdeltem  fel az emeletre.
Erőt vettem magamon és remegő kézzel bekopogtam a tölgyfaajtón.
Pár percig vártam, majd újból próbálkoztam. Semmi reakció. Már elmenni készültem mikor Maura meglátta a szenvedésem
-Menj be!-utasított
Egy kicsit haboztam. Azért mégis egy húszas éveiben jár srácról van szó. Ki örülne, ha rárontanának.
-Naa nyiss be.- szólt újból
Lassan nyomtam le a kilincset. Felkészültem a legdurvább kiosztásra. Szinte hallottam a "kopogni nem tanítottak meg" és ehhez hasonló kifejezéseket.
De mikor lábam átemeltem a küszöbön teljesen más látvány fogadott.
Egy édesen szunyókáló fiú (természetesen MEGINT félmeztelenül)
Nem volt szívem felkelteni. Pár másodpercig néztem, majd megfordultam és próbáltam csendben távozni a helységből.
Azonban hirtelen kipattantattak szemei.
-Miaaz?-nyöszörgött
-Öm semmi, már megyek is-mondtam zavarodottan
-Akkor csak azért jöttél át, hogy megnézd ahogy alszom majd felkeltsél?-nyújtózott
-Aludj, majd máskor beszélünk-sütöttem le a szemem
-Most már maradj-ült fel-De ha nembánod felveszek egy gatyát-mutatott a bokszerére
-O.ké-dadogtam
Mosolyogva a szekrényéhez sétált és kivett belőle egy melegítőalsót.
Én a szám szélét harapdálva figyeltem lépteit.
-Leülhetsz ám az ágyamra, már össze van csavarozva-vigyorgott
-Inkább állok-motygotam
-Nekem így is jó-vonta meg a vállát
Egyik láb, másik láb... Hirtelen elkaptam tekintetem mert rájöttem,hogy nagyon is bámulom.
Nem tűnt szégyellősnek, a vörös fej helyett egy 100 wattos mosollyal ajándékozott meg.
-Jól vagy?-csaptam bele végül a téma közepébe
-Ne miattam aggódj-lépett hozzám közelebb
Zavarodottan néztem a csupasz felsőtestét, és egy halk sóhaj hagyta el számat.
-Anyum mindent elmondott-komorodott el arca
Szóra nyitottam ajkaim, de
Ő csak némán bólintott.
-Jo New Yorkba akar vinni-szögeztem a padlóra tekintetem
-Tudom-bólintott
Egyáltalán mi az amit nem tud?Eddig mindenre azt válaszolta,hogy "Tudom" Ez már kezd idegesítő lenni.
-Elmész? -szakította meg a "tudom" sorozatát
-Nincs más választásom
-Akkor máshogy kérdezem: El szeretnél menni?
Így már teljesen máshogy hangzott. A válaszon sokáig elgondolkodtam
-Nem tudom-böktem ki végül
Pár perc múlva karjai között találtam magam.
Leírhatatlan,hogy milyen jól esett ez az ölelés.
-Holnap hánykor indultok?-búgta a fülembe
-Micsoda?-toltam el magamtól
-Valami rosszat mondtam?-értetlenkedett
-Nem, nem mondtál semmi rosszat. Csak elegem van..
-Miből?-nyitotta tágra szemeit
Elegem van abból,hogy egész eddig mindenki a saját értékeit nézve alakította az életem.
Az senkit se érdekel,hogy én mi akarok lenni? Ki szeretnék szállni a mókuskerékből, és végre megpihenni.
Távol mindenkitől, de legfőképpen apámtól. Én csak végre boldog akarok lenni.
-Mindenből.-adtam a legtalálóbb választ a helyzetemre nézve.

Niall menj!

 Halihó, először is nagyon nagyon köszönöm a feliratkozást. Sokat jelent! Sajna komikat nem kaptam, de remélem,hogy azok is jönnek :)
 -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Kedves Anyu!

Jó döntés volt-e amit hoztam? Gondolom, most gyávának tartasz amiért feladtam a harcot ellene. Nem volt más választásom.
Jorden ajánlatot tett.
Nemrégiben kapott állást egy new yorki modellügynökségnél, ahol éppen modelleket keresnek. Szerinte az alakom tökéletes hozzá, plusz az arcom is elég karakteres. Két hét múlva repül vissza. Addig valahogy be kéne adni apunak is, de lehet szó nélkül lépünk le. Legalább megszabadul tőlem.
Ha már nála tartunk.
Tegnap este Jo elment a belvárosba Maurával, így kettesbe maradtam vele.
Az alkalmat kihasználva felidézte a rég elfeledett érzéseim.
Először pofonokkal sújtotta gyógyulófélbe lévő arcom, majd...
Majd...
Majd felvonszolt a szobájába, az ajtót ráfordítva pedig kizárt minden tényezőt ami meghiúsíthatta volna az akcióját.
Éjjel még volt annyi energiám, hogy elkússzak a szobámig. Alig aludtam valamit.
Félálomban voltam, mikor az ajtó nyikorogni kezdett.
-Még alszik a drágám-hallottam egy lágy suttogást
Lépteket érzékeltem, amik egyre közelebb jöttek az ágyamhoz.
-Keira kincsem-simogatta Jo a hajam
-Aludni akarok-húztam fejemre a takaróm
-Naa kelj fel álomszuszék vendéged van.-nyüstölt
-Neem-nyöszörögtem
-Ha rosszkor jöttem akkor...-érzékeltem a hangot aminek hatására teljesen elillant az álmosságom.
-Menj be nyugodtan-biztatta Jo, majd becsukta Niall mögött az ajtót.
Egy pillanat alatt felültem és törökülésbe vágtam magam, arcom pedig egy párnával takartam el.
-Szia!-'üdvözöltem'
-Szia-motyogta kínosan
Pár perc hallgatás következett.
-Ööö elmenjek?-törte meg a csendet
-Igen!-vágtam rá, de a kimondás pillanatában már megbántam-Várj várj nem úgy értem-szorítottam a fejemhez a párnát. Vártam a fiú reakcióját. Szívem megállás nélkül kalapált, arcom pedig már verejtékezni kezdett.

-Mi van?-kérdezte most már teljesen összezavarodott hangsúllyal
-Mond nyugodtan-válaszoltam, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna
-Tudod mit-vett egy mély levegőt-ne raboljuk egymás idejét-lépdelt az ajtó felé.
-Niall!-szóltam utána
Akkor most vagy soha, huh mély levegő
-Mi van-torpant meg
Óvatosan elkezdtem felfedni az arcom.
A puha huzat végigszántotta bőröm. Egy seb, egy szörnyű emlék tudatalattimból való előkerülése.
A fiú folyamatosan nézett.Ingerült tekintete,fokozatosan torzulni kezdett.  Legutolsó lépésként a nyakamon lévő karmolásokat tártam 'nyilvánosság elé'.
Könnyekkel megtelt szemeimmel az ágyat pásztáztam.
Lassan közeledni kezdett. Lehajolt és közelebb hajolt hozzám. Arcomon éreztem a meleg leheletét. Mutató úját végighúzta a véraláfutásos arcbőrömön. Felszisszentem mert nagyon fájt.
Szavakra nyitottam számat, de nem tudtam hangot kicsikarni magamból.
-Ki tette ezt veled?-suttogta
Válaszul megráztam a fejem, és újra a párnába temettem.
A sírásom megtörte a szoba meghitt csendjét.
-Keira.-mondta lágyan.-Keira figyelj rám-hátam lágy simogatásával próbált nyugtatni.
Légzésem akadozni kezdett, sírásom hüppögésbe ment át.
-A.phuu-fújtam egy jó nagyot az éjjeliszekrényemről lekapott zsepibe
-Ide hívjam?-próbálta megfejteni a tőmondataimat
-Neeeeem- ordítottam rá
-Akkor?-értetlenkedett
-Ő
-Mi ő?
-Ő volt!-böktem ki.
Szinte megkönnyebbülés volt ezt kimondani. Olyan volt mintha valaki átvette volna a kínzó terhem, még ha csak pár lépés erejéig is tette. Ő az első akivel megosztottam.
-Most csak viccelsz ugye?-kapkodta a fejét
-Ezt úgy mondod, mintha ilyennel lehetne.-dörmögtem
-Jó bocs nem úgy gondoltam-ölelt magához
Én csak a vállába fúrtam a fejem, és próbáltam nem összemaszatolni a pólóját.
-Lemegyek vízért.-simította meg a hajam- Ha visszajöttem mindent elmesélsz-tolt el magától
Gyönyörű kék szempárral találtam szembe magam. Teljesen kizáródott a külvilág. Egy másodpercre szinte minden bánatom a felejtés martalékává vált.
De ezt a varázslatos érzést is csak kevés ideig élvezhettem.
Az ajtó nagy robajjal vágódott neki a falnak. Apám véreres tekintetével találtuk szembe magunkat.
Következő kép fogadhatta:
Lánya és a szomszédsrác között szinte egy leheletnyi távolság volt, de hirtelen szétreppentek mint a turbékoló gerlék.
A szavaira már nem emlékszem. Csak az a kép maradt meg bennem mikor két erős kezét a nyakam köré fonta és fojtogatni kezdett. Niall megpróbálta félrelökni, de egy pöccintéssel padlóra kényszerítette.
Homályosan láttam amint Jorden a védelmező anyaoroszlán szerepét átvéve rohan a helyszínre.
-Niall menj!-hallottam az egyre halkuló hangot.
Szemhéjaim lassan lecsukódtak, és a külvilágból már semmit se érzékeltem.

Új ismerős

 Halihó kedves olvasóim. Ez a rész rövidebb lett a múltkorinál, de remélem így is akad olvasója :))
-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kedves Anyu!

Az előző levelem félbehagytam, ugyanis Jo valami életbevágóan fontos dologról szeretett volna beszélni velem, mely talán hatásra lesz a jövőmre... No de ne ugorjunk ennyire előre.

Térjünk vissza, a szomszéd házba.
A fiú szobája ajtaján belépve egy igazi legénylakban találtam magam.
Szobája zöld színe, remekül passzolt a barna fenyőbútorhoz. A falon gitárok tömkelege lógott. Amig Niall pólót keresett, addig én szívbaj nélkül levágtam magam az ablak előtt elterülő franciaágyra.
A következő pillanatban, nagy reccsenéssel hullottam az ágyneműtartóban felpúpozott paplanokra.
Remek! Azt hittem ennél jobban nem lehet beégni fiú előtt. Úgy látszik sikerült.
Ijedt képpel vártam a szöszi reakcióját.
Lassan kezdtek megjelenni a gödröcskéi, majd én is kezdtem felfogni a beégés mértékét.
Szinte egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
Én a fejem a paplanok közé temetve hullajtottam a könnyeim, ő pedig a szekrény előtt nyúló fehér szőnyegen fetrengett.
Két percig minimum tartott a szitu, végül először Niall szólalt meg levegőért kapkodva.
-A...kart...am szólni, hogy nincs telj..es...en összerakva az ágy...am- próbálta visszatartani a folyamatosan kitörni vágyó ingerét.
-Ha ha vicces vagy-kuporodtam össze
-A-a te még engem is lekőrözöl-nyújtotta felém a kezét.
Erősen megmarkolva húzott ki az ágyneműtartóból.
-Inkább ülj a kagylófotelembe-vigyorgott
-Nem kösz, állok-szabadkoztam
-Üllj le.-parancsolt rám
Szó nélkül lehuppantam és a fel-alá járkáló srácot figyeltem.
-Amugy jól vagy?-törte meg a csendet
-Igen köszi. Te?-válaszoltam
-Nem úgy értem.-komorodtak el arcvonásai.-Miért futottál el a múltkor?
-Apu miatt-kezdtem bele, de ekkor észbe kaptam,hogy már rég otthon kéne lennem. 
-Mennem kell-pattantam fel
-Azt már nem-állt az ajtó elé.
-Niall kérlek-harapdáltam a szám szélét.
-Nem! Itt maradsz és elmesélsz mindent!-nézett rám szúrósan
-Nézd! Alig pár órája ismerjük egymást, és szerintem nem tartozok vallomással, a magánéletemről.-okítottam ki, s nagy nehézségek árán odaférkőztem a kilincshez és futó léptekben igyekeztem elhagyni a szobát, majd házat.

Remek ezt megint szépen megcsináltam. (Soha nem lesz normális kapcsolatom.) (Soha nem)
Mindegy hagyjuk.

A házunkból már messziről hallatszott az éppen folyó vita tárgya, ami természetesen én voltam.
Próbáltam úgy a szobámig surranni, hogy ne keltsek feltűnést.
De persze nem jött össze.
-Mégis hol voltál kis anyám?-támolygott elém apu és emelte a jobb kezét, mert a másikba egy söröspoharat tartott.
-Mark!-ripakodott rá a nénikém és a karjaiba húzott.-Nem veszed észre,hogy mennyire megijeszted?-simogatta a fejem.
-Megérdemli-bömbölte és a korsót Jorden fejéhez lendítette, de ő reflekszből kivédte így szilánkokban hullott a konyha padlójára.
-Menny fel, én intézkedem-suttogta és egy puszit nyomott az arcomra
Szó nélkül bólogattam.
Jo mindig szót tudott vele érteni, így nem annyira féltettem (najó persze,hogy féltettem)
Figyelemelterelésnek felnyitottam a laptopom fedelét.
Facebookon csak egy ismerősfelkérés villogott.

"Niall Horan ismerősnek jelölt"

Mosolyogva klikkeltem a  "Megerősít" gombra, és kijelentkeztem a közösségi portálról.
Csendben ültem a székemben fekete képernyő előtt és gondolkoztam.
Fura, de semmi negatív gondolat nem jött. Legtöbbször az élet szeretetének bársonyos keze húzta elő sorra a gondolataimat. Elővettem az asztalom fiókjából egy megsárgult lapot, és folytatni kezdtem a múltkor félbehagyott levelem.
Az álomvilágba belemerülve, alig hallottam meg,hogy mögöttem kinyílt majd becsukódott az ajtó..
Hirtelen mozdulattal hátrafordultam, de csak Jorden volt.
Pillangó lépteivel hozzám tipegett, és leguggolt elém.
-Szeretném ha eljönnél velem.-suttogta, s közbe bársonyos kezével az enyémet szorongatta.
Egy határozott igenre gondoltam, de elakadt a hangszálaim és a nyelvem között félúton. 

Szomszédok

Kedves Anyu!


Napok óta nem ettem semmit. Toronybazárt Rapunzelként várom a felszabadulás napját. Minden nap sóvárogva nyitom ki az ablakot, és nézem ahogy a színes pillangók örömtáncot lejtenek az orrom előtt.
Mai napon is ugyan ezt a rutint végeztem, mikor egy fekete járgány parkolt le a házunk előtt.
A következő pillanatban az apám is felbukkant, amint észt-veszejtve rohan a kocsihoz.
-O'reilly! De régen nem láttalak!-köszöntötte egy kedvesen csengő hang
Tudtam,hogy kié, ezért gondolkodás nélkül vágtáztam az utcára.
-Jorden- ugrottam a nagynéném nyakába, mélyen magamba szívtam a haja virágillatát. A gát megint csak megrepedt. Szabadságra váró könnyeim patakba áztatták el a parfümmel telefújt blúzát.
-Keira! Drága kincsem-szólalt meg már ő is a könnyeit törölgetve.
Pár percig szó nélkül hüppögtünk, majd eltolt magától és méregetni kezdett.
-Mennyire lefogytál.-ámuldozott- Mark adsz enni ennek a gyereknek?-kérdezte a bátyját.
Ő csak az orra alatt dörmögött valamit, és otthagyott minket. Jorden még nem tudja,hogy milyen horror van nálunk, és ha apán múlik nem is tudja meg.
Lassan a ház felé indultunk a csomagjaival, amit segítettem felcipelni az emeletre. 
A boldogságtól, szinte a fellegekben jártam. Vidáman ugráltam a szobába és dőltem le a kagylófotelembe. Pár perc se telt el, de kopogtak az ajtómon.
-Gyere!-invitáltam be nagynéném.
De ő helyett apu támolygott be a tölgyfaajtón.
-Mit akarsz?-pattantam fel
-Azt te nagyon tudod kicsi lány-lépett közelebb hozzám.
-Ha eljár valamiről a szád nagyon megbánod-fenyegetett
Szívem megint csak, a torkomba száguldott. 
-Kincseem gyere le!-szakította félbe a drámai pillanatot Jorden
Még egy fenyegető pillantást vetett rám és, kiloholt a szobából.
Én csak némán néztem, és próbáltam valahogy betömíteni a gátat. Lassan megindultam az alsó színt felé.
Leérve a nagynénim mellett egy szőke hajú nőt pillantottam meg.
-Drágaságom, ő itt a csínyek csínyének ötletgazdája, Maura!-elevenítette fel a régi emlékeit.-És a szomszédotok-karolta át félvállról.
-Szia Maura vagyok, ennek az idiótának az egykori cinkostársa-hadonászott a kezével, és kettő puszit nyomott az arcomra.
-Üdvözlöm, én pedig Keira- nyújtottam a kezem
-Tegeződjünk-mosolygott
-Az utcán találkoztunk! Hát nem csodálatos- szakította félbe párbeszédünk Jo
-De, tök szuper-erőltettem mosolyt az arcomra
-Kivel találkoztál?-lépett közbe apu, persze nem maradhat ki egy beszélgetésből sem.
-Jahj-vett egy mély levegőt- Nem igaz,hogy egymás mellett laktok és nem találkoztatok.
-Maura ő itt a bátyám Mark, Mark ő itt a gimis barátnőm Maura.-hadarta
Pár perc néma csend következett. Maura és apu hosszasan végigmérték egymást. Ez már nekem kezdett kínossá válni.
A nő hirtelen elkapta a fejét.
-Nincs kedvetek átjönni?-kérdezte, mintha semmi se történt volna.
Mondatát, be se fejezte de Jo a karom megragadva, már az ajtó felé húzott.


*Házban*
A házba belépve meghittség uralkodott. Szinte tátott szájjal néztem körbe.
-Bocs a kupiért,még két zsák lent van a pincébe, és egyedül pedig nem birok mindent kipakolni.-ordította a mondat végét az emelet felé.
-Nem, ö nem azért mondtam csak...-haboztam
-Csak?-kérdezett vissza
-Csak még nem láttam ilyen takaros otthont.-gyönyörködtem
A reakcióm hallatán még én is megijedtem.  "...még nem láttam ilyen takaros otthont." Jézusom miket hordok össze.
Maura valami köszönöm félét motyogott, de elterelte a figyelmem az emeletről vészesen leszáguldó fiú.
A felső testén nem volt semmi (gondolom nem készült vendégek fogadására), haja a szélrózsa minden irányába meredezett, kék szemei szinte világítottak arcáról.
Halvány mosolyra húzta a szájt. Itt egy ding és a lassított felvételnek vége szakadt.
Köszönt egy "helló-t" majd elém állt, én pedig nekisimultam a mögöttem lévő konyhaszekrénynek.
-Szi.a-dadogtam
-Szia.-köszönt vissza és kezét a derekam tájékába emelte.
Ösztönösen odébb álltam.
-Maradj nyugodtan, elférek- azzal kivett a hátam mögül, egy kávéval telt bögrét, és leült az ebédlőszékre.
Uhh ezt jól benéztem. Mit is gondoltam. Vá tiszta szánalom vagyok.
-Nah ne légy bunkó!-rántotta fel Maura a fiút
-Jorden, Keira, ő itt a kisebbik fiam Niall.
-Niall, ő itt Jorden, akiről annyit meséltem, és az unokahúga Keira.
-Király-vetette oda unalmasan és indult az emeletre.
-Hé- pördült meg a tengelye körül.
Elég gyorsan meggondolta magát
-Keira beszélhetünk-nézett rám komoran
Jorden és Maura részéről a reakció egy "huuu" felkiáltás volt.
-Akkor én megyek is-vigyorgott Jo
-Ne várj!-szóltam utána.
Ha apu Jorden nélkül lát hazamenni akkor elkezdi gyártani az összeesküvés-elméleteit.
-Miért?-értetlenkedett
-Azért, mert apu-kezdtem bele a mondandómba
-Mi van apáddal?-húzta fel a szemöldökét
-Ömm ilyenkor szokott takarítani-próbáltam improvizálni
-Apád meg a takarítás? De ha ez megnyugtat maradok.-vakargatta a halántékát
A helységet pedig, megszállta a kínos csend.
Engem  Niall karon fogott, és húzni kezdett maga után
-Öm nem akarsz felvenni egy pólót-célozgattam
Nem válaszolt, csak ment előre.
-Oké nekem így is jó-mondtam zavarodottan.
Erre a kijelentésre visszanézett, és halványan megcsillogtatta a szabályos fogsorát.

Fegyver

 Halihó bocsi,hogy rövidre sikeredett :'( de meghoztam a harmadik részt
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kedves Anyu!

A dörrenés után hunyorogva nyitottam ki szemeim.Apu a földön feküdt. Elkapott a sírógörcs. Vállát rángatva próbáltam magához téríteni.
-Apu,kérlek mondj valamit.-pofoztam
A reakció alaposan meglepett
Véreres szemei hirtelen kipattantak,szikrázott belőle a bosszútállás ízes zamata.
Erős kezeit a nyakam köré kulcsolta.
-Megdöglesz ribanc!-bömbölte, és a nyakam el nem eresztve állt fel a padlóról.
A falhoz vonszolt, a fejem pedig az összes erejét összeszedve egyenesen belevágta.
-Még mindig keménynek érzed magad? -Igen?-mondta kettő lökés között- Válaszolj!-üvöltötte.
-Hagy-d abb-a.-nyöszörögtem
-Mit mondtál?
-Légyszíves hagyd abba-kérleltem más hangnemmel reménykedve,hogy így meghatom.
-Miért? Hogy újra megkísérelj kinyiffantani?
-N-e-m.-dadogtam
-Nem hallottam!-azzal még jobban meglódította a kezét, vele együtt pedig a fejem is.
-Könyörgöm engedj el!-esedeztem
A következő lendítést egy vészesen sikító hang szakította félbe a földszintről.
-Itt maradsz!-parancsolt rám
Ha tudtam volna, se menekülhettem.
Csak összemosódott foltokat érzékeltem. Belülről mintha,több tízezer karó nyomná szét a fejem.
Lábaim nem bírták a súlyom, így kúszva mentem a lépcsőhöz hallgatózni.
-Nincs itthon-hallottam a hangját.
Szívem megállás nélkül kalimpált.
-Nézd mondtam már,hogy nincs itthon el lehet húzni-kezdett ingerült lenni, majd becsapta az ajtót.
Szomorúan dőltem a padlóra.
Ez se jött össze Keira.
Pár percig hallgattam az óra kattogását, majd erőt vettem és bevonszoltam magam a szobámba.
Percek alatt az álmaim tengerén hajóztam. Legalább itt nem ér bántódás.
Ha a testem nem is, de a lelkem legalább élvezhette a szabadság édes illatát.

Nézz vissza Angyal

Halihó, tisztára fel vagyok dobódva, de megpróbálok lehangolódni, és megírni a második részt.
Köszönöm a 121 oldal megjelenítést és az egy komit, nagyon jól esett ;)
Legközelebb nem lesz ilyen 'száraz' de a találkozást is le kell írni nemde?
_______________________________________________________________________

Kedves Anyu!

Ha jellemezni kéne jelenlegi helyzetem egyetlenegy szóval az a SZÁNALOM lenne.
Miért is?
Egyszerűen undorodok magamtól.
A tükörből egy csapzott zombi néz vissza, aki nem emberi agyakra, hanem csak egy kis szeretetre éhezik.

Mikor apu elrohant tudtam,hogy nem egy hamar tér vissza.
Gondoltam jól esne a friss levegő, és ki kéne dugni orrom a remetebarlangomból.
Az ajtón kilépve a tavasz frissítő szele csapott meg. A madarak vidáman hirdették a tavaszt és az élet szépségét, amit én nem igazán tudtam értékelni.
Véraláfutásos arcom elé szorosan odaszorítottam fakó kardigánom, (nehogy valaki gyanút fogjon) és úgy indultam a 'messzeségbe'.
Minden fánál megálltam egy illatminta kedvéért. Úgymint régen.
Te az égig emeltél, és mélyen magamba szívhattam, az akácfa édes illatát. Milyen más volt akkor minden.
Ahogy ott sétáltam, tiszta Boulevard of Broken Dreams feelingem lett. Egymagamba baktatok az összetört álmok sugárútján,hol nincs közel csak a távol.

Legalább egyszer nézz vissza Angyal, és elszáll minden bajom. Csak még egyszer szoríthatnám meg törékeny kezed, csak még egyszer bújhatnák hozzád. Egy ölelés nem csak a megnyugvást, hanem a világ összes boldogságát jelentené számomra.
Kezeim imádságra kulcsoltam,és úgy epekedtem hozzád a menybe.
Meghittség árasztott el, éreztem közelséged. Biztos voltam benne pár másodpercig,hogy leszálltál hozzám.

A békés csendet hangos ordítozás törte meg. Az utca végén két alak bukkant fel.
Egyik Mr.Jenner, másik pedig apu. Összetört szívem, felugrott a torkomba. Szinte éreztem minden egyes szilánkját, ahogy szétkarcolja a belső részem.
Gyors futásba kezdtem.
Az úton átvágva próbáltam minél hamarabb a kapuhoz érni.
Következő emlékem már csak, egy fékcsikorgás volt.
Egy kocsi két kereke között találtam magam.
Szemem összeszorítva, próbáltam felébredni a rémálomból.
Derekam közé két meleg kéz fonódott, és próbált kiráncigálni a kocsi fogságából.
Erőt vettem magamon, és felnyitottam a szemem.
Egy szőke hajú fiú ijedt tekintetével találtam szemben magam.
-Minden rendben? Nem láttam, amikor kiléptél elém. A neved tudod? Hol laksz? Beviszlek a Kórházba.-hadarta sokkos állapotban.
-Nem nem kell.-szorongattam a lüktető fejem.
-Mi? Mi az,hogy nem kell?-nézett rám mélykék szemeivel.
-Nem kell és kész.-mondtam határozottan
Örültem,hogy valaki érdeklődik utánam még ha szánalomból is teszi. De se az idő, se pedig a helyszín nem volt alkalmas.

-Nem akarsz bemenni drágaságom? Még megfázol-rántott fel a földről erős kezével az alak akit, előbb még csak az utca végén láttam.Karom szorosan megmarkolva, tolt be a házba. Visszanéztem,egy pillanatra. Az idegen arcáról csak összezavarodottságot tudtam leolvasni.
Remegve, léptem át a küszöböt.
-Még is mit képzelsz ribanc?-lökött neki a falnak,miután kulccsal bezárta az ajtót.
-Én csak...-kezdtem magyarázkodni
-Te csak bepasizol, majd egy szép nap úgy döntesz,hogy lelépsz? Ismerem a mocskos fajtád, olyan vagy mint anyád!-ordította torkaszakadtából.
Öklét felém irányította de időben sikerült elkapnom a fejem, így a penészes falba ütközött.
Egérutat nyertem, és befutottam az éppen útba eső fürdőszobába, aminek ajtajára egy gyenge láncot akasztottam. A másik oldalról megállás nélkül dörömbölt..
Lábaim nem bírták tovább. Összeestem és rárogytam a fürdőkád szélére.Könnyeim utat törtek maguknak, és csípve árasztották el az arcom. Sebeimre ráfolyva, felidéztek minden pillanatot amit születésükkor átéltem.
-Keira, Keira-nyögte .- Nyisd ki szépen apának, és nem esik bántódásod.
Azt már nem!
Utolsó erőmmel  az ajtóhoz kúsztam és neki dőltem.
Nem volt elég.
Betörte az ajtót, ezzel nekilökve a mosógép sarkának. Homlokomból patakba ömlött a rózsa vörös vér.
Könnyeimmel keveredve a padlóra hullott.
-Ne bánts-reszkedtem
Válaszul megragadta gesztenyebarna fürtjeim, és szobájáig vontatott.
Az ágyra lökött majd,felém emelkedett.
Kezeim leszorította, mocskos száját pedig az enyémre nyomta,aztán pedig lefelé vándorolt a nyakamon.
Halk nyögés hagyta el a számat.
Ő csak kajánul elvigyorodott és fordított a helyzetünkön.
-Te jössz-ragadta meg a karjaim.
Agyamba másodpercek alatt peregtek le a képek. Hirtelen mozdulattal kihúztam szorításából a csuklóm, és a fiókhoz nyúltam. Jól emlékeztem,hogy tart benne egy pisztolyt.
Lüktető kézzel ráfogtam
-Rajt, húzd meg!-lihegte
Kételyeim voltak. Lassan leszálltam róla, és egyre távolodni kezdtem az ágytól.
-Na gyerünk! Ennyire beszari vagy?-cukkolt
Ez a mondat percekig csengett a fülembe, miközben fáradt szemeim lehunyva elsütöttem a fegyvert.

Két féle lehetőség volt, eltaláltam és lecsuknak, vagy félre céloztam és még jobban magamra haragítottam.

Dear Mommy

Kedves Anyu!

Hiányodba,szinte bele őrülök. Nem tudom meddig bírom.
Ma reggel félve osontam le meginni a szokásos kávém, aminek sokkal jobb volt az íze mikor te készítetted. Apu még nem volt ébren. Ezért is mertem megnézni az aktatáskáját. A papírok között matatva, megakadt a szemem egy nagy borítékon. Gondolkodás nélkül felbontottam. Bár ne tettem volna.
Közel egy fél millió font lapult benne.  Pulzusom az egekbe szökött.Hogyan, miért? A kérdések megállás nélkül kavarogtak a fejemben. Sírni akartam, de a könnyeim elakadtak a szívem és az eszem között félúton. Erősnek kellett maradnom. Nem követhetem el azt a hibát mint te. Akkor is harcolok ellene, és egyszer börtönbe juttatom. Ha magamért nem is, de érted akár a hét próbát is kiállom.
Azonban a tervem keresztül húzta. Nagy robajjal trappolt le a konyhába, majd megállt mögöttem.
Kezeim ökölbe szorítottam és erőt gyüjtöttem ahhoz,hogy megforduljak.
-Mi az már az embert a saját lánya is meglopja?- ripakodott rám- Mi ez he? Mi ez?-ragadta ki kezemből a nyitott borítékot.
Köpni nyelni nem tudtam, a félelem teljesen hatalmába kerített.
-Mit mondtam én neked, a más cuccai között való turkálásról?-lökött neki az asztal sarkának.
Felszisszentem,mert pont a tegnap szerzett sebbe állt bele.
-Ha az a félkegyelmű anyád nem nevelt meg majd én megteszem.-és egy mozdulattal újra felszította az égető érzést az arcomon.
-Ne bánts könyörgöm-esedeztem.
-Azt csinálok amit akarok, a papírok szerint az én lányom vagy-ordította.
Szikrázó szemei vörös kontúrt öltöttek. Vonásai megfeszültek,és fogait összeszorítva vicsorgott rám.
-Most elmegyek- de ha bármit is teszel ellenem, akkor nagyon megbánod.-Szemeimet pihentetve hallgattam szavait.Remegő ujjaimmal az asztal lapját kapargattam.
Egyre jobban távolodott tőlem, és a kabátját magára kapva kiviharzott az ajtón.
'Meg könnyebbültségeben' a földre rogytam.
Lepörögtek előttem a képek.

Anyu! Te mindig megnyugtattál,hogy rendbe jön minden. Elhitetted velem: egyszer eljön a 'mi időnk' is. Eltitkoltad a fájdalmat azért,hogy kiegyensúlyozott gyermekkorom legyen.
A pár év, mikor sitten volt felüdülést jelentett mindnyájunk számára.  De te továbbra bíztál benne,hogy megváltozik. Miért? A szerelem ennyire vak lenne?
Nem hibáztatlak, mert én nem ismerem az ilyesmit.
Ha látsz fentről, akkor megnyugtatlak,hogy véget vetek ennek.

Örökké szeretni foglak:Keira.