-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kedves Anyu!
Jó döntés volt-e amit hoztam? Gondolom, most gyávának tartasz amiért feladtam a harcot ellene. Nem volt más választásom.
Jorden ajánlatot tett.
Nemrégiben kapott állást egy new yorki modellügynökségnél, ahol éppen modelleket keresnek. Szerinte az alakom tökéletes hozzá, plusz az arcom is elég karakteres. Két hét múlva repül vissza. Addig valahogy be kéne adni apunak is, de lehet szó nélkül lépünk le. Legalább megszabadul tőlem.
Ha már nála tartunk.
Tegnap este Jo elment a belvárosba Maurával, így kettesbe maradtam vele.
Az alkalmat kihasználva felidézte a rég elfeledett érzéseim.
Először pofonokkal sújtotta gyógyulófélbe lévő arcom, majd...
Majd...
Majd felvonszolt a szobájába, az ajtót ráfordítva pedig kizárt minden tényezőt ami meghiúsíthatta volna az akcióját.
Éjjel még volt annyi energiám, hogy elkússzak a szobámig. Alig aludtam valamit.
Félálomban voltam, mikor az ajtó nyikorogni kezdett.
-Még alszik a drágám-hallottam egy lágy suttogást
Lépteket érzékeltem, amik egyre közelebb jöttek az ágyamhoz.
-Keira kincsem-simogatta Jo a hajam
-Aludni akarok-húztam fejemre a takaróm
-Naa kelj fel álomszuszék vendéged van.-nyüstölt
-Neem-nyöszörögtem
-Ha rosszkor jöttem akkor...-érzékeltem a hangot aminek hatására teljesen elillant az álmosságom.
-Menj be nyugodtan-biztatta Jo, majd becsukta Niall mögött az ajtót.
Egy pillanat alatt felültem és törökülésbe vágtam magam, arcom pedig egy párnával takartam el.
-Szia!-'üdvözöltem'
-Szia-motyogta kínosan
Pár perc hallgatás következett.
-Ööö elmenjek?-törte meg a csendet
-Igen!-vágtam rá, de a kimondás pillanatában már megbántam-Várj várj nem úgy értem-szorítottam a fejemhez a párnát. Vártam a fiú reakcióját. Szívem megállás nélkül kalapált, arcom pedig már verejtékezni kezdett.
-Mi van?-kérdezte most már teljesen összezavarodott hangsúllyal
-Mond nyugodtan-válaszoltam, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna
-Tudod mit-vett egy mély levegőt-ne raboljuk egymás idejét-lépdelt az ajtó felé.
-Niall!-szóltam utána
Akkor most vagy soha, huh mély levegő
-Mi van-torpant meg
Óvatosan elkezdtem felfedni az arcom.
A puha huzat végigszántotta bőröm. Egy seb, egy szörnyű emlék tudatalattimból való előkerülése.
A fiú folyamatosan nézett.Ingerült tekintete,fokozatosan torzulni kezdett. Legutolsó lépésként a nyakamon lévő karmolásokat tártam 'nyilvánosság elé'.
Könnyekkel megtelt szemeimmel az ágyat pásztáztam.
Lassan közeledni kezdett. Lehajolt és közelebb hajolt hozzám. Arcomon éreztem a meleg leheletét. Mutató úját végighúzta a véraláfutásos arcbőrömön. Felszisszentem mert nagyon fájt.
Szavakra nyitottam számat, de nem tudtam hangot kicsikarni magamból.
-Ki tette ezt veled?-suttogta
Válaszul megráztam a fejem, és újra a párnába temettem.
A sírásom megtörte a szoba meghitt csendjét.
-Keira.-mondta lágyan.-Keira figyelj rám-hátam lágy simogatásával próbált nyugtatni.
Légzésem akadozni kezdett, sírásom hüppögésbe ment át.
-A.phuu-fújtam egy jó nagyot az éjjeliszekrényemről lekapott zsepibe
-Ide hívjam?-próbálta megfejteni a tőmondataimat
-Neeeeem- ordítottam rá
-Akkor?-értetlenkedett
-Ő
-Mi ő?
-Ő volt!-böktem ki.
Szinte megkönnyebbülés volt ezt kimondani. Olyan volt mintha valaki átvette volna a kínzó terhem, még ha csak pár lépés erejéig is tette. Ő az első akivel megosztottam.
-Most csak viccelsz ugye?-kapkodta a fejét
-Ezt úgy mondod, mintha ilyennel lehetne.-dörmögtem
-Jó bocs nem úgy gondoltam-ölelt magához
Én csak a vállába fúrtam a fejem, és próbáltam nem összemaszatolni a pólóját.
-Lemegyek vízért.-simította meg a hajam- Ha visszajöttem mindent elmesélsz-tolt el magától
Gyönyörű kék szempárral találtam szembe magam. Teljesen kizáródott a külvilág. Egy másodpercre szinte minden bánatom a felejtés martalékává vált.
De ezt a varázslatos érzést is csak kevés ideig élvezhettem.
Az ajtó nagy robajjal vágódott neki a falnak. Apám véreres tekintetével találtuk szembe magunkat.
Következő kép fogadhatta:
Lánya és a szomszédsrác között szinte egy leheletnyi távolság volt, de hirtelen szétreppentek mint a turbékoló gerlék.
A szavaira már nem emlékszem. Csak az a kép maradt meg bennem mikor két erős kezét a nyakam köré fonta és fojtogatni kezdett. Niall megpróbálta félrelökni, de egy pöccintéssel padlóra kényszerítette.
Homályosan láttam amint Jorden a védelmező anyaoroszlán szerepét átvéve rohan a helyszínre.
-Niall menj!-hallottam az egyre halkuló hangot.
Szemhéjaim lassan lecsukódtak, és a külvilágból már semmit se érzékeltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése