-------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kedves Anyu!
Az előző levelem félbehagytam, ugyanis Jo valami életbevágóan fontos dologról szeretett volna beszélni velem, mely talán hatásra lesz a jövőmre... No de ne ugorjunk ennyire előre.
Térjünk vissza, a szomszéd házba.
A fiú szobája ajtaján belépve egy igazi legénylakban találtam magam.
Szobája zöld színe, remekül passzolt a barna fenyőbútorhoz. A falon gitárok tömkelege lógott. Amig Niall pólót keresett, addig én szívbaj nélkül levágtam magam az ablak előtt elterülő franciaágyra.
A következő pillanatban, nagy reccsenéssel hullottam az ágyneműtartóban felpúpozott paplanokra.
Remek! Azt hittem ennél jobban nem lehet beégni fiú előtt. Úgy látszik sikerült.
Ijedt képpel vártam a szöszi reakcióját.
Lassan kezdtek megjelenni a gödröcskéi, majd én is kezdtem felfogni a beégés mértékét.
Szinte egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
Én a fejem a paplanok közé temetve hullajtottam a könnyeim, ő pedig a szekrény előtt nyúló fehér szőnyegen fetrengett.
Két percig minimum tartott a szitu, végül először Niall szólalt meg levegőért kapkodva.
-A...kart...am szólni, hogy nincs telj..es...en összerakva az ágy...am- próbálta visszatartani a folyamatosan kitörni vágyó ingerét.
-Ha ha vicces vagy-kuporodtam össze
-A-a te még engem is lekőrözöl-nyújtotta felém a kezét.
Erősen megmarkolva húzott ki az ágyneműtartóból.
-Inkább ülj a kagylófotelembe-vigyorgott
-Nem kösz, állok-szabadkoztam
-Üllj le.-parancsolt rám
Szó nélkül lehuppantam és a fel-alá járkáló srácot figyeltem.
-Amugy jól vagy?-törte meg a csendet
-Igen köszi. Te?-válaszoltam
-Nem úgy értem.-komorodtak el arcvonásai.-Miért futottál el a múltkor?
-Apu miatt-kezdtem bele, de ekkor észbe kaptam,hogy már rég otthon kéne lennem.
-Mennem kell-pattantam fel
-Azt már nem-állt az ajtó elé.
-Niall kérlek-harapdáltam a szám szélét.
-Nem! Itt maradsz és elmesélsz mindent!-nézett rám szúrósan
-Nézd! Alig pár órája ismerjük egymást, és szerintem nem tartozok vallomással, a magánéletemről.-okítottam ki, s nagy nehézségek árán odaférkőztem a kilincshez és futó léptekben igyekeztem elhagyni a szobát, majd házat.
Remek ezt megint szépen megcsináltam. (
Mindegy hagyjuk.
A házunkból már messziről hallatszott az éppen folyó vita tárgya, ami természetesen én voltam.
Próbáltam úgy a szobámig surranni, hogy ne keltsek feltűnést.
De persze nem jött össze.
-Mégis hol voltál kis anyám?-támolygott elém apu és emelte a jobb kezét, mert a másikba egy söröspoharat tartott.
-Mark!-ripakodott rá a nénikém és a karjaiba húzott.-Nem veszed észre,hogy mennyire megijeszted?-simogatta a fejem.
-Megérdemli-bömbölte és a korsót Jorden fejéhez lendítette, de ő reflekszből kivédte így szilánkokban hullott a konyha padlójára.
-Menny fel, én intézkedem-suttogta és egy puszit nyomott az arcomra
Szó nélkül bólogattam.
Jo mindig szót tudott vele érteni, így nem annyira féltettem (najó persze,hogy féltettem)
Figyelemelterelésnek felnyitottam a laptopom fedelét.
Facebookon csak egy ismerősfelkérés villogott.
"Niall Horan ismerősnek jelölt"Mosolyogva klikkeltem a "Megerősít" gombra, és kijelentkeztem a közösségi portálról.
Csendben ültem a székemben fekete képernyő előtt és gondolkoztam.
Fura, de semmi negatív gondolat nem jött. Legtöbbször az élet szeretetének bársonyos keze húzta elő sorra a gondolataimat. Elővettem az asztalom fiókjából egy megsárgult lapot, és folytatni kezdtem a múltkor félbehagyott levelem.
Az álomvilágba belemerülve, alig hallottam meg,hogy mögöttem kinyílt majd becsukódott az ajtó..
Hirtelen mozdulattal hátrafordultam, de csak Jorden volt.
Pillangó lépteivel hozzám tipegett, és leguggolt elém.
-Szeretném ha eljönnél velem.-suttogta, s közbe bársonyos kezével az enyémet szorongatta.
Egy határozott igenre gondoltam, de elakadt a hangszálaim és a nyelvem között félúton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése