Fegyver

 Halihó bocsi,hogy rövidre sikeredett :'( de meghoztam a harmadik részt
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kedves Anyu!

A dörrenés után hunyorogva nyitottam ki szemeim.Apu a földön feküdt. Elkapott a sírógörcs. Vállát rángatva próbáltam magához téríteni.
-Apu,kérlek mondj valamit.-pofoztam
A reakció alaposan meglepett
Véreres szemei hirtelen kipattantak,szikrázott belőle a bosszútállás ízes zamata.
Erős kezeit a nyakam köré kulcsolta.
-Megdöglesz ribanc!-bömbölte, és a nyakam el nem eresztve állt fel a padlóról.
A falhoz vonszolt, a fejem pedig az összes erejét összeszedve egyenesen belevágta.
-Még mindig keménynek érzed magad? -Igen?-mondta kettő lökés között- Válaszolj!-üvöltötte.
-Hagy-d abb-a.-nyöszörögtem
-Mit mondtál?
-Légyszíves hagyd abba-kérleltem más hangnemmel reménykedve,hogy így meghatom.
-Miért? Hogy újra megkísérelj kinyiffantani?
-N-e-m.-dadogtam
-Nem hallottam!-azzal még jobban meglódította a kezét, vele együtt pedig a fejem is.
-Könyörgöm engedj el!-esedeztem
A következő lendítést egy vészesen sikító hang szakította félbe a földszintről.
-Itt maradsz!-parancsolt rám
Ha tudtam volna, se menekülhettem.
Csak összemosódott foltokat érzékeltem. Belülről mintha,több tízezer karó nyomná szét a fejem.
Lábaim nem bírták a súlyom, így kúszva mentem a lépcsőhöz hallgatózni.
-Nincs itthon-hallottam a hangját.
Szívem megállás nélkül kalimpált.
-Nézd mondtam már,hogy nincs itthon el lehet húzni-kezdett ingerült lenni, majd becsapta az ajtót.
Szomorúan dőltem a padlóra.
Ez se jött össze Keira.
Pár percig hallgattam az óra kattogását, majd erőt vettem és bevonszoltam magam a szobámba.
Percek alatt az álmaim tengerén hajóztam. Legalább itt nem ér bántódás.
Ha a testem nem is, de a lelkem legalább élvezhette a szabadság édes illatát.