Szomszédok

Kedves Anyu!


Napok óta nem ettem semmit. Toronybazárt Rapunzelként várom a felszabadulás napját. Minden nap sóvárogva nyitom ki az ablakot, és nézem ahogy a színes pillangók örömtáncot lejtenek az orrom előtt.
Mai napon is ugyan ezt a rutint végeztem, mikor egy fekete járgány parkolt le a házunk előtt.
A következő pillanatban az apám is felbukkant, amint észt-veszejtve rohan a kocsihoz.
-O'reilly! De régen nem láttalak!-köszöntötte egy kedvesen csengő hang
Tudtam,hogy kié, ezért gondolkodás nélkül vágtáztam az utcára.
-Jorden- ugrottam a nagynéném nyakába, mélyen magamba szívtam a haja virágillatát. A gát megint csak megrepedt. Szabadságra váró könnyeim patakba áztatták el a parfümmel telefújt blúzát.
-Keira! Drága kincsem-szólalt meg már ő is a könnyeit törölgetve.
Pár percig szó nélkül hüppögtünk, majd eltolt magától és méregetni kezdett.
-Mennyire lefogytál.-ámuldozott- Mark adsz enni ennek a gyereknek?-kérdezte a bátyját.
Ő csak az orra alatt dörmögött valamit, és otthagyott minket. Jorden még nem tudja,hogy milyen horror van nálunk, és ha apán múlik nem is tudja meg.
Lassan a ház felé indultunk a csomagjaival, amit segítettem felcipelni az emeletre. 
A boldogságtól, szinte a fellegekben jártam. Vidáman ugráltam a szobába és dőltem le a kagylófotelembe. Pár perc se telt el, de kopogtak az ajtómon.
-Gyere!-invitáltam be nagynéném.
De ő helyett apu támolygott be a tölgyfaajtón.
-Mit akarsz?-pattantam fel
-Azt te nagyon tudod kicsi lány-lépett közelebb hozzám.
-Ha eljár valamiről a szád nagyon megbánod-fenyegetett
Szívem megint csak, a torkomba száguldott. 
-Kincseem gyere le!-szakította félbe a drámai pillanatot Jorden
Még egy fenyegető pillantást vetett rám és, kiloholt a szobából.
Én csak némán néztem, és próbáltam valahogy betömíteni a gátat. Lassan megindultam az alsó színt felé.
Leérve a nagynénim mellett egy szőke hajú nőt pillantottam meg.
-Drágaságom, ő itt a csínyek csínyének ötletgazdája, Maura!-elevenítette fel a régi emlékeit.-És a szomszédotok-karolta át félvállról.
-Szia Maura vagyok, ennek az idiótának az egykori cinkostársa-hadonászott a kezével, és kettő puszit nyomott az arcomra.
-Üdvözlöm, én pedig Keira- nyújtottam a kezem
-Tegeződjünk-mosolygott
-Az utcán találkoztunk! Hát nem csodálatos- szakította félbe párbeszédünk Jo
-De, tök szuper-erőltettem mosolyt az arcomra
-Kivel találkoztál?-lépett közbe apu, persze nem maradhat ki egy beszélgetésből sem.
-Jahj-vett egy mély levegőt- Nem igaz,hogy egymás mellett laktok és nem találkoztatok.
-Maura ő itt a bátyám Mark, Mark ő itt a gimis barátnőm Maura.-hadarta
Pár perc néma csend következett. Maura és apu hosszasan végigmérték egymást. Ez már nekem kezdett kínossá válni.
A nő hirtelen elkapta a fejét.
-Nincs kedvetek átjönni?-kérdezte, mintha semmi se történt volna.
Mondatát, be se fejezte de Jo a karom megragadva, már az ajtó felé húzott.


*Házban*
A házba belépve meghittség uralkodott. Szinte tátott szájjal néztem körbe.
-Bocs a kupiért,még két zsák lent van a pincébe, és egyedül pedig nem birok mindent kipakolni.-ordította a mondat végét az emelet felé.
-Nem, ö nem azért mondtam csak...-haboztam
-Csak?-kérdezett vissza
-Csak még nem láttam ilyen takaros otthont.-gyönyörködtem
A reakcióm hallatán még én is megijedtem.  "...még nem láttam ilyen takaros otthont." Jézusom miket hordok össze.
Maura valami köszönöm félét motyogott, de elterelte a figyelmem az emeletről vészesen leszáguldó fiú.
A felső testén nem volt semmi (gondolom nem készült vendégek fogadására), haja a szélrózsa minden irányába meredezett, kék szemei szinte világítottak arcáról.
Halvány mosolyra húzta a szájt. Itt egy ding és a lassított felvételnek vége szakadt.
Köszönt egy "helló-t" majd elém állt, én pedig nekisimultam a mögöttem lévő konyhaszekrénynek.
-Szi.a-dadogtam
-Szia.-köszönt vissza és kezét a derekam tájékába emelte.
Ösztönösen odébb álltam.
-Maradj nyugodtan, elférek- azzal kivett a hátam mögül, egy kávéval telt bögrét, és leült az ebédlőszékre.
Uhh ezt jól benéztem. Mit is gondoltam. Vá tiszta szánalom vagyok.
-Nah ne légy bunkó!-rántotta fel Maura a fiút
-Jorden, Keira, ő itt a kisebbik fiam Niall.
-Niall, ő itt Jorden, akiről annyit meséltem, és az unokahúga Keira.
-Király-vetette oda unalmasan és indult az emeletre.
-Hé- pördült meg a tengelye körül.
Elég gyorsan meggondolta magát
-Keira beszélhetünk-nézett rám komoran
Jorden és Maura részéről a reakció egy "huuu" felkiáltás volt.
-Akkor én megyek is-vigyorgott Jo
-Ne várj!-szóltam utána.
Ha apu Jorden nélkül lát hazamenni akkor elkezdi gyártani az összeesküvés-elméleteit.
-Miért?-értetlenkedett
-Azért, mert apu-kezdtem bele a mondandómba
-Mi van apáddal?-húzta fel a szemöldökét
-Ömm ilyenkor szokott takarítani-próbáltam improvizálni
-Apád meg a takarítás? De ha ez megnyugtat maradok.-vakargatta a halántékát
A helységet pedig, megszállta a kínos csend.
Engem  Niall karon fogott, és húzni kezdett maga után
-Öm nem akarsz felvenni egy pólót-célozgattam
Nem válaszolt, csak ment előre.
-Oké nekem így is jó-mondtam zavarodottan.
Erre a kijelentésre visszanézett, és halványan megcsillogtatta a szabályos fogsorát.