Nézz vissza Angyal

Halihó, tisztára fel vagyok dobódva, de megpróbálok lehangolódni, és megírni a második részt.
Köszönöm a 121 oldal megjelenítést és az egy komit, nagyon jól esett ;)
Legközelebb nem lesz ilyen 'száraz' de a találkozást is le kell írni nemde?
_______________________________________________________________________

Kedves Anyu!

Ha jellemezni kéne jelenlegi helyzetem egyetlenegy szóval az a SZÁNALOM lenne.
Miért is?
Egyszerűen undorodok magamtól.
A tükörből egy csapzott zombi néz vissza, aki nem emberi agyakra, hanem csak egy kis szeretetre éhezik.

Mikor apu elrohant tudtam,hogy nem egy hamar tér vissza.
Gondoltam jól esne a friss levegő, és ki kéne dugni orrom a remetebarlangomból.
Az ajtón kilépve a tavasz frissítő szele csapott meg. A madarak vidáman hirdették a tavaszt és az élet szépségét, amit én nem igazán tudtam értékelni.
Véraláfutásos arcom elé szorosan odaszorítottam fakó kardigánom, (nehogy valaki gyanút fogjon) és úgy indultam a 'messzeségbe'.
Minden fánál megálltam egy illatminta kedvéért. Úgymint régen.
Te az égig emeltél, és mélyen magamba szívhattam, az akácfa édes illatát. Milyen más volt akkor minden.
Ahogy ott sétáltam, tiszta Boulevard of Broken Dreams feelingem lett. Egymagamba baktatok az összetört álmok sugárútján,hol nincs közel csak a távol.

Legalább egyszer nézz vissza Angyal, és elszáll minden bajom. Csak még egyszer szoríthatnám meg törékeny kezed, csak még egyszer bújhatnák hozzád. Egy ölelés nem csak a megnyugvást, hanem a világ összes boldogságát jelentené számomra.
Kezeim imádságra kulcsoltam,és úgy epekedtem hozzád a menybe.
Meghittség árasztott el, éreztem közelséged. Biztos voltam benne pár másodpercig,hogy leszálltál hozzám.

A békés csendet hangos ordítozás törte meg. Az utca végén két alak bukkant fel.
Egyik Mr.Jenner, másik pedig apu. Összetört szívem, felugrott a torkomba. Szinte éreztem minden egyes szilánkját, ahogy szétkarcolja a belső részem.
Gyors futásba kezdtem.
Az úton átvágva próbáltam minél hamarabb a kapuhoz érni.
Következő emlékem már csak, egy fékcsikorgás volt.
Egy kocsi két kereke között találtam magam.
Szemem összeszorítva, próbáltam felébredni a rémálomból.
Derekam közé két meleg kéz fonódott, és próbált kiráncigálni a kocsi fogságából.
Erőt vettem magamon, és felnyitottam a szemem.
Egy szőke hajú fiú ijedt tekintetével találtam szemben magam.
-Minden rendben? Nem láttam, amikor kiléptél elém. A neved tudod? Hol laksz? Beviszlek a Kórházba.-hadarta sokkos állapotban.
-Nem nem kell.-szorongattam a lüktető fejem.
-Mi? Mi az,hogy nem kell?-nézett rám mélykék szemeivel.
-Nem kell és kész.-mondtam határozottan
Örültem,hogy valaki érdeklődik utánam még ha szánalomból is teszi. De se az idő, se pedig a helyszín nem volt alkalmas.

-Nem akarsz bemenni drágaságom? Még megfázol-rántott fel a földről erős kezével az alak akit, előbb még csak az utca végén láttam.Karom szorosan megmarkolva, tolt be a házba. Visszanéztem,egy pillanatra. Az idegen arcáról csak összezavarodottságot tudtam leolvasni.
Remegve, léptem át a küszöböt.
-Még is mit képzelsz ribanc?-lökött neki a falnak,miután kulccsal bezárta az ajtót.
-Én csak...-kezdtem magyarázkodni
-Te csak bepasizol, majd egy szép nap úgy döntesz,hogy lelépsz? Ismerem a mocskos fajtád, olyan vagy mint anyád!-ordította torkaszakadtából.
Öklét felém irányította de időben sikerült elkapnom a fejem, így a penészes falba ütközött.
Egérutat nyertem, és befutottam az éppen útba eső fürdőszobába, aminek ajtajára egy gyenge láncot akasztottam. A másik oldalról megállás nélkül dörömbölt..
Lábaim nem bírták tovább. Összeestem és rárogytam a fürdőkád szélére.Könnyeim utat törtek maguknak, és csípve árasztották el az arcom. Sebeimre ráfolyva, felidéztek minden pillanatot amit születésükkor átéltem.
-Keira, Keira-nyögte .- Nyisd ki szépen apának, és nem esik bántódásod.
Azt már nem!
Utolsó erőmmel  az ajtóhoz kúsztam és neki dőltem.
Nem volt elég.
Betörte az ajtót, ezzel nekilökve a mosógép sarkának. Homlokomból patakba ömlött a rózsa vörös vér.
Könnyeimmel keveredve a padlóra hullott.
-Ne bánts-reszkedtem
Válaszul megragadta gesztenyebarna fürtjeim, és szobájáig vontatott.
Az ágyra lökött majd,felém emelkedett.
Kezeim leszorította, mocskos száját pedig az enyémre nyomta,aztán pedig lefelé vándorolt a nyakamon.
Halk nyögés hagyta el a számat.
Ő csak kajánul elvigyorodott és fordított a helyzetünkön.
-Te jössz-ragadta meg a karjaim.
Agyamba másodpercek alatt peregtek le a képek. Hirtelen mozdulattal kihúztam szorításából a csuklóm, és a fiókhoz nyúltam. Jól emlékeztem,hogy tart benne egy pisztolyt.
Lüktető kézzel ráfogtam
-Rajt, húzd meg!-lihegte
Kételyeim voltak. Lassan leszálltam róla, és egyre távolodni kezdtem az ágytól.
-Na gyerünk! Ennyire beszari vagy?-cukkolt
Ez a mondat percekig csengett a fülembe, miközben fáradt szemeim lehunyva elsütöttem a fegyvert.

Két féle lehetőség volt, eltaláltam és lecsuknak, vagy félre céloztam és még jobban magamra haragítottam.