Új ismerős

 Halihó kedves olvasóim. Ez a rész rövidebb lett a múltkorinál, de remélem így is akad olvasója :))
-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kedves Anyu!

Az előző levelem félbehagytam, ugyanis Jo valami életbevágóan fontos dologról szeretett volna beszélni velem, mely talán hatásra lesz a jövőmre... No de ne ugorjunk ennyire előre.

Térjünk vissza, a szomszéd házba.
A fiú szobája ajtaján belépve egy igazi legénylakban találtam magam.
Szobája zöld színe, remekül passzolt a barna fenyőbútorhoz. A falon gitárok tömkelege lógott. Amig Niall pólót keresett, addig én szívbaj nélkül levágtam magam az ablak előtt elterülő franciaágyra.
A következő pillanatban, nagy reccsenéssel hullottam az ágyneműtartóban felpúpozott paplanokra.
Remek! Azt hittem ennél jobban nem lehet beégni fiú előtt. Úgy látszik sikerült.
Ijedt képpel vártam a szöszi reakcióját.
Lassan kezdtek megjelenni a gödröcskéi, majd én is kezdtem felfogni a beégés mértékét.
Szinte egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
Én a fejem a paplanok közé temetve hullajtottam a könnyeim, ő pedig a szekrény előtt nyúló fehér szőnyegen fetrengett.
Két percig minimum tartott a szitu, végül először Niall szólalt meg levegőért kapkodva.
-A...kart...am szólni, hogy nincs telj..es...en összerakva az ágy...am- próbálta visszatartani a folyamatosan kitörni vágyó ingerét.
-Ha ha vicces vagy-kuporodtam össze
-A-a te még engem is lekőrözöl-nyújtotta felém a kezét.
Erősen megmarkolva húzott ki az ágyneműtartóból.
-Inkább ülj a kagylófotelembe-vigyorgott
-Nem kösz, állok-szabadkoztam
-Üllj le.-parancsolt rám
Szó nélkül lehuppantam és a fel-alá járkáló srácot figyeltem.
-Amugy jól vagy?-törte meg a csendet
-Igen köszi. Te?-válaszoltam
-Nem úgy értem.-komorodtak el arcvonásai.-Miért futottál el a múltkor?
-Apu miatt-kezdtem bele, de ekkor észbe kaptam,hogy már rég otthon kéne lennem. 
-Mennem kell-pattantam fel
-Azt már nem-állt az ajtó elé.
-Niall kérlek-harapdáltam a szám szélét.
-Nem! Itt maradsz és elmesélsz mindent!-nézett rám szúrósan
-Nézd! Alig pár órája ismerjük egymást, és szerintem nem tartozok vallomással, a magánéletemről.-okítottam ki, s nagy nehézségek árán odaférkőztem a kilincshez és futó léptekben igyekeztem elhagyni a szobát, majd házat.

Remek ezt megint szépen megcsináltam. (Soha nem lesz normális kapcsolatom.) (Soha nem)
Mindegy hagyjuk.

A házunkból már messziről hallatszott az éppen folyó vita tárgya, ami természetesen én voltam.
Próbáltam úgy a szobámig surranni, hogy ne keltsek feltűnést.
De persze nem jött össze.
-Mégis hol voltál kis anyám?-támolygott elém apu és emelte a jobb kezét, mert a másikba egy söröspoharat tartott.
-Mark!-ripakodott rá a nénikém és a karjaiba húzott.-Nem veszed észre,hogy mennyire megijeszted?-simogatta a fejem.
-Megérdemli-bömbölte és a korsót Jorden fejéhez lendítette, de ő reflekszből kivédte így szilánkokban hullott a konyha padlójára.
-Menny fel, én intézkedem-suttogta és egy puszit nyomott az arcomra
Szó nélkül bólogattam.
Jo mindig szót tudott vele érteni, így nem annyira féltettem (najó persze,hogy féltettem)
Figyelemelterelésnek felnyitottam a laptopom fedelét.
Facebookon csak egy ismerősfelkérés villogott.

"Niall Horan ismerősnek jelölt"

Mosolyogva klikkeltem a  "Megerősít" gombra, és kijelentkeztem a közösségi portálról.
Csendben ültem a székemben fekete képernyő előtt és gondolkoztam.
Fura, de semmi negatív gondolat nem jött. Legtöbbször az élet szeretetének bársonyos keze húzta elő sorra a gondolataimat. Elővettem az asztalom fiókjából egy megsárgult lapot, és folytatni kezdtem a múltkor félbehagyott levelem.
Az álomvilágba belemerülve, alig hallottam meg,hogy mögöttem kinyílt majd becsukódott az ajtó..
Hirtelen mozdulattal hátrafordultam, de csak Jorden volt.
Pillangó lépteivel hozzám tipegett, és leguggolt elém.
-Szeretném ha eljönnél velem.-suttogta, s közbe bársonyos kezével az enyémet szorongatta.
Egy határozott igenre gondoltam, de elakadt a hangszálaim és a nyelvem között félúton. 

Szomszédok

Kedves Anyu!


Napok óta nem ettem semmit. Toronybazárt Rapunzelként várom a felszabadulás napját. Minden nap sóvárogva nyitom ki az ablakot, és nézem ahogy a színes pillangók örömtáncot lejtenek az orrom előtt.
Mai napon is ugyan ezt a rutint végeztem, mikor egy fekete járgány parkolt le a házunk előtt.
A következő pillanatban az apám is felbukkant, amint észt-veszejtve rohan a kocsihoz.
-O'reilly! De régen nem láttalak!-köszöntötte egy kedvesen csengő hang
Tudtam,hogy kié, ezért gondolkodás nélkül vágtáztam az utcára.
-Jorden- ugrottam a nagynéném nyakába, mélyen magamba szívtam a haja virágillatát. A gát megint csak megrepedt. Szabadságra váró könnyeim patakba áztatták el a parfümmel telefújt blúzát.
-Keira! Drága kincsem-szólalt meg már ő is a könnyeit törölgetve.
Pár percig szó nélkül hüppögtünk, majd eltolt magától és méregetni kezdett.
-Mennyire lefogytál.-ámuldozott- Mark adsz enni ennek a gyereknek?-kérdezte a bátyját.
Ő csak az orra alatt dörmögött valamit, és otthagyott minket. Jorden még nem tudja,hogy milyen horror van nálunk, és ha apán múlik nem is tudja meg.
Lassan a ház felé indultunk a csomagjaival, amit segítettem felcipelni az emeletre. 
A boldogságtól, szinte a fellegekben jártam. Vidáman ugráltam a szobába és dőltem le a kagylófotelembe. Pár perc se telt el, de kopogtak az ajtómon.
-Gyere!-invitáltam be nagynéném.
De ő helyett apu támolygott be a tölgyfaajtón.
-Mit akarsz?-pattantam fel
-Azt te nagyon tudod kicsi lány-lépett közelebb hozzám.
-Ha eljár valamiről a szád nagyon megbánod-fenyegetett
Szívem megint csak, a torkomba száguldott. 
-Kincseem gyere le!-szakította félbe a drámai pillanatot Jorden
Még egy fenyegető pillantást vetett rám és, kiloholt a szobából.
Én csak némán néztem, és próbáltam valahogy betömíteni a gátat. Lassan megindultam az alsó színt felé.
Leérve a nagynénim mellett egy szőke hajú nőt pillantottam meg.
-Drágaságom, ő itt a csínyek csínyének ötletgazdája, Maura!-elevenítette fel a régi emlékeit.-És a szomszédotok-karolta át félvállról.
-Szia Maura vagyok, ennek az idiótának az egykori cinkostársa-hadonászott a kezével, és kettő puszit nyomott az arcomra.
-Üdvözlöm, én pedig Keira- nyújtottam a kezem
-Tegeződjünk-mosolygott
-Az utcán találkoztunk! Hát nem csodálatos- szakította félbe párbeszédünk Jo
-De, tök szuper-erőltettem mosolyt az arcomra
-Kivel találkoztál?-lépett közbe apu, persze nem maradhat ki egy beszélgetésből sem.
-Jahj-vett egy mély levegőt- Nem igaz,hogy egymás mellett laktok és nem találkoztatok.
-Maura ő itt a bátyám Mark, Mark ő itt a gimis barátnőm Maura.-hadarta
Pár perc néma csend következett. Maura és apu hosszasan végigmérték egymást. Ez már nekem kezdett kínossá válni.
A nő hirtelen elkapta a fejét.
-Nincs kedvetek átjönni?-kérdezte, mintha semmi se történt volna.
Mondatát, be se fejezte de Jo a karom megragadva, már az ajtó felé húzott.


*Házban*
A házba belépve meghittség uralkodott. Szinte tátott szájjal néztem körbe.
-Bocs a kupiért,még két zsák lent van a pincébe, és egyedül pedig nem birok mindent kipakolni.-ordította a mondat végét az emelet felé.
-Nem, ö nem azért mondtam csak...-haboztam
-Csak?-kérdezett vissza
-Csak még nem láttam ilyen takaros otthont.-gyönyörködtem
A reakcióm hallatán még én is megijedtem.  "...még nem láttam ilyen takaros otthont." Jézusom miket hordok össze.
Maura valami köszönöm félét motyogott, de elterelte a figyelmem az emeletről vészesen leszáguldó fiú.
A felső testén nem volt semmi (gondolom nem készült vendégek fogadására), haja a szélrózsa minden irányába meredezett, kék szemei szinte világítottak arcáról.
Halvány mosolyra húzta a szájt. Itt egy ding és a lassított felvételnek vége szakadt.
Köszönt egy "helló-t" majd elém állt, én pedig nekisimultam a mögöttem lévő konyhaszekrénynek.
-Szi.a-dadogtam
-Szia.-köszönt vissza és kezét a derekam tájékába emelte.
Ösztönösen odébb álltam.
-Maradj nyugodtan, elférek- azzal kivett a hátam mögül, egy kávéval telt bögrét, és leült az ebédlőszékre.
Uhh ezt jól benéztem. Mit is gondoltam. Vá tiszta szánalom vagyok.
-Nah ne légy bunkó!-rántotta fel Maura a fiút
-Jorden, Keira, ő itt a kisebbik fiam Niall.
-Niall, ő itt Jorden, akiről annyit meséltem, és az unokahúga Keira.
-Király-vetette oda unalmasan és indult az emeletre.
-Hé- pördült meg a tengelye körül.
Elég gyorsan meggondolta magát
-Keira beszélhetünk-nézett rám komoran
Jorden és Maura részéről a reakció egy "huuu" felkiáltás volt.
-Akkor én megyek is-vigyorgott Jo
-Ne várj!-szóltam utána.
Ha apu Jorden nélkül lát hazamenni akkor elkezdi gyártani az összeesküvés-elméleteit.
-Miért?-értetlenkedett
-Azért, mert apu-kezdtem bele a mondandómba
-Mi van apáddal?-húzta fel a szemöldökét
-Ömm ilyenkor szokott takarítani-próbáltam improvizálni
-Apád meg a takarítás? De ha ez megnyugtat maradok.-vakargatta a halántékát
A helységet pedig, megszállta a kínos csend.
Engem  Niall karon fogott, és húzni kezdett maga után
-Öm nem akarsz felvenni egy pólót-célozgattam
Nem válaszolt, csak ment előre.
-Oké nekem így is jó-mondtam zavarodottan.
Erre a kijelentésre visszanézett, és halványan megcsillogtatta a szabályos fogsorát.

Fegyver

 Halihó bocsi,hogy rövidre sikeredett :'( de meghoztam a harmadik részt
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kedves Anyu!

A dörrenés után hunyorogva nyitottam ki szemeim.Apu a földön feküdt. Elkapott a sírógörcs. Vállát rángatva próbáltam magához téríteni.
-Apu,kérlek mondj valamit.-pofoztam
A reakció alaposan meglepett
Véreres szemei hirtelen kipattantak,szikrázott belőle a bosszútállás ízes zamata.
Erős kezeit a nyakam köré kulcsolta.
-Megdöglesz ribanc!-bömbölte, és a nyakam el nem eresztve állt fel a padlóról.
A falhoz vonszolt, a fejem pedig az összes erejét összeszedve egyenesen belevágta.
-Még mindig keménynek érzed magad? -Igen?-mondta kettő lökés között- Válaszolj!-üvöltötte.
-Hagy-d abb-a.-nyöszörögtem
-Mit mondtál?
-Légyszíves hagyd abba-kérleltem más hangnemmel reménykedve,hogy így meghatom.
-Miért? Hogy újra megkísérelj kinyiffantani?
-N-e-m.-dadogtam
-Nem hallottam!-azzal még jobban meglódította a kezét, vele együtt pedig a fejem is.
-Könyörgöm engedj el!-esedeztem
A következő lendítést egy vészesen sikító hang szakította félbe a földszintről.
-Itt maradsz!-parancsolt rám
Ha tudtam volna, se menekülhettem.
Csak összemosódott foltokat érzékeltem. Belülről mintha,több tízezer karó nyomná szét a fejem.
Lábaim nem bírták a súlyom, így kúszva mentem a lépcsőhöz hallgatózni.
-Nincs itthon-hallottam a hangját.
Szívem megállás nélkül kalimpált.
-Nézd mondtam már,hogy nincs itthon el lehet húzni-kezdett ingerült lenni, majd becsapta az ajtót.
Szomorúan dőltem a padlóra.
Ez se jött össze Keira.
Pár percig hallgattam az óra kattogását, majd erőt vettem és bevonszoltam magam a szobámba.
Percek alatt az álmaim tengerén hajóztam. Legalább itt nem ér bántódás.
Ha a testem nem is, de a lelkem legalább élvezhette a szabadság édes illatát.

Nézz vissza Angyal

Halihó, tisztára fel vagyok dobódva, de megpróbálok lehangolódni, és megírni a második részt.
Köszönöm a 121 oldal megjelenítést és az egy komit, nagyon jól esett ;)
Legközelebb nem lesz ilyen 'száraz' de a találkozást is le kell írni nemde?
_______________________________________________________________________

Kedves Anyu!

Ha jellemezni kéne jelenlegi helyzetem egyetlenegy szóval az a SZÁNALOM lenne.
Miért is?
Egyszerűen undorodok magamtól.
A tükörből egy csapzott zombi néz vissza, aki nem emberi agyakra, hanem csak egy kis szeretetre éhezik.

Mikor apu elrohant tudtam,hogy nem egy hamar tér vissza.
Gondoltam jól esne a friss levegő, és ki kéne dugni orrom a remetebarlangomból.
Az ajtón kilépve a tavasz frissítő szele csapott meg. A madarak vidáman hirdették a tavaszt és az élet szépségét, amit én nem igazán tudtam értékelni.
Véraláfutásos arcom elé szorosan odaszorítottam fakó kardigánom, (nehogy valaki gyanút fogjon) és úgy indultam a 'messzeségbe'.
Minden fánál megálltam egy illatminta kedvéért. Úgymint régen.
Te az égig emeltél, és mélyen magamba szívhattam, az akácfa édes illatát. Milyen más volt akkor minden.
Ahogy ott sétáltam, tiszta Boulevard of Broken Dreams feelingem lett. Egymagamba baktatok az összetört álmok sugárútján,hol nincs közel csak a távol.

Legalább egyszer nézz vissza Angyal, és elszáll minden bajom. Csak még egyszer szoríthatnám meg törékeny kezed, csak még egyszer bújhatnák hozzád. Egy ölelés nem csak a megnyugvást, hanem a világ összes boldogságát jelentené számomra.
Kezeim imádságra kulcsoltam,és úgy epekedtem hozzád a menybe.
Meghittség árasztott el, éreztem közelséged. Biztos voltam benne pár másodpercig,hogy leszálltál hozzám.

A békés csendet hangos ordítozás törte meg. Az utca végén két alak bukkant fel.
Egyik Mr.Jenner, másik pedig apu. Összetört szívem, felugrott a torkomba. Szinte éreztem minden egyes szilánkját, ahogy szétkarcolja a belső részem.
Gyors futásba kezdtem.
Az úton átvágva próbáltam minél hamarabb a kapuhoz érni.
Következő emlékem már csak, egy fékcsikorgás volt.
Egy kocsi két kereke között találtam magam.
Szemem összeszorítva, próbáltam felébredni a rémálomból.
Derekam közé két meleg kéz fonódott, és próbált kiráncigálni a kocsi fogságából.
Erőt vettem magamon, és felnyitottam a szemem.
Egy szőke hajú fiú ijedt tekintetével találtam szemben magam.
-Minden rendben? Nem láttam, amikor kiléptél elém. A neved tudod? Hol laksz? Beviszlek a Kórházba.-hadarta sokkos állapotban.
-Nem nem kell.-szorongattam a lüktető fejem.
-Mi? Mi az,hogy nem kell?-nézett rám mélykék szemeivel.
-Nem kell és kész.-mondtam határozottan
Örültem,hogy valaki érdeklődik utánam még ha szánalomból is teszi. De se az idő, se pedig a helyszín nem volt alkalmas.

-Nem akarsz bemenni drágaságom? Még megfázol-rántott fel a földről erős kezével az alak akit, előbb még csak az utca végén láttam.Karom szorosan megmarkolva, tolt be a házba. Visszanéztem,egy pillanatra. Az idegen arcáról csak összezavarodottságot tudtam leolvasni.
Remegve, léptem át a küszöböt.
-Még is mit képzelsz ribanc?-lökött neki a falnak,miután kulccsal bezárta az ajtót.
-Én csak...-kezdtem magyarázkodni
-Te csak bepasizol, majd egy szép nap úgy döntesz,hogy lelépsz? Ismerem a mocskos fajtád, olyan vagy mint anyád!-ordította torkaszakadtából.
Öklét felém irányította de időben sikerült elkapnom a fejem, így a penészes falba ütközött.
Egérutat nyertem, és befutottam az éppen útba eső fürdőszobába, aminek ajtajára egy gyenge láncot akasztottam. A másik oldalról megállás nélkül dörömbölt..
Lábaim nem bírták tovább. Összeestem és rárogytam a fürdőkád szélére.Könnyeim utat törtek maguknak, és csípve árasztották el az arcom. Sebeimre ráfolyva, felidéztek minden pillanatot amit születésükkor átéltem.
-Keira, Keira-nyögte .- Nyisd ki szépen apának, és nem esik bántódásod.
Azt már nem!
Utolsó erőmmel  az ajtóhoz kúsztam és neki dőltem.
Nem volt elég.
Betörte az ajtót, ezzel nekilökve a mosógép sarkának. Homlokomból patakba ömlött a rózsa vörös vér.
Könnyeimmel keveredve a padlóra hullott.
-Ne bánts-reszkedtem
Válaszul megragadta gesztenyebarna fürtjeim, és szobájáig vontatott.
Az ágyra lökött majd,felém emelkedett.
Kezeim leszorította, mocskos száját pedig az enyémre nyomta,aztán pedig lefelé vándorolt a nyakamon.
Halk nyögés hagyta el a számat.
Ő csak kajánul elvigyorodott és fordított a helyzetünkön.
-Te jössz-ragadta meg a karjaim.
Agyamba másodpercek alatt peregtek le a képek. Hirtelen mozdulattal kihúztam szorításából a csuklóm, és a fiókhoz nyúltam. Jól emlékeztem,hogy tart benne egy pisztolyt.
Lüktető kézzel ráfogtam
-Rajt, húzd meg!-lihegte
Kételyeim voltak. Lassan leszálltam róla, és egyre távolodni kezdtem az ágytól.
-Na gyerünk! Ennyire beszari vagy?-cukkolt
Ez a mondat percekig csengett a fülembe, miközben fáradt szemeim lehunyva elsütöttem a fegyvert.

Két féle lehetőség volt, eltaláltam és lecsuknak, vagy félre céloztam és még jobban magamra haragítottam.