------------------------------------------------------------------------
Kedves Anyu!
Úgy éreztem minden rendbe jön! Úgy éreztem semmi sem állhat a boldogságom útjába...
Megint csak tévedtem.
Ha nem az én életem lenne talán már el sem hinném. Akitől hallanám ezt a sztorit simán kiröhögném és azt mondanám:kamu!
De ez nem sztori,s nem is kamu. Hanem a horrorisztikus igazság.
Elegem van belőle,hogy mindenki a saját igénye szerint akarja irányítani az életem. (A mindenki alatt Jordent értem.)
Az elmúlt napokban sokat őrlődtem ezen a dolgon.(Ugyanis sikerült három napot nyernem)
Döntést hoztam.
Lehet,hogy később még nagyon megbánom de ez tűnik a legjobb megoldásnak.
És ezzel a megoldással most Niall elé kell állnom.
Nem lesz könnyű,de neki is tudnia kell.
*
-Niall!-kezdtem elvékonyodott hangon. A fenébe most tuti elárultam magam,hogy valami gubanc van a dologban.
-Igen szerelmem-fonta kezeit a derekam köré, de én meghátráltam
-Mondani szeretnék valamit-sütöttem le szemeim.
-Ki vele.- túrt bele idegesen a hajába
Na igen nem szerencsés a rossz híreket evvel a kijelentéssel kezdeni.
-Ömm azzal a döntéssel kapcsolatban...-célozgattam, s közben a szám szélét harapdáltam
-Elmész-fagyott a mosoly az arcára
A szívem szakadt meg érte, de nem maradhatok életem végéig a nyakán. Ezt láttam a legjobb döntésnek.
-Sajnálom.-bújtam hozzá de ő szó szerint ellökött magától.
-Azt hittem te más vagy-dörmögte-De tévedtem!
Mi?-döbbentem le
-Te is olyan vagy mint a többi exem: Összejössz velem, majd kidobsz,hogy újabb prédákat gyűjts.-alázott le
Ez az a hangnem amire nem számítottam volna tőle.
-Niall én nem...-kezdem volna magyarázkodni
-Menj a francba-viharzott ki a bejárati ajtón
Sírva rohantam utána de eltűnt a kocsijával együtt a messzeségbe.
Nem tehettem semmit.
Lábaim elgyengültek, s egy kupac módjára hullottam az úttestre.
A világ lassan forogni kezdett,majd mindent a sötétség vett uralma alá.
Mikor szemem úja kinyitottam a vendég szobában találtam magam, s arcom Jo kezei simogatták. De ahogy kezdtem magamhoz térni, a simogatás úgy erősödött a pofozás mértékéig.
Erőtlenül nyitottam ki szemeim
-Magamhoz tértem abba hagyhatod-szóltam rá a nevem kántáló nagynénémre.
Egyszerre három alak is felém hajolt: Maura, Scott, és Jo.
Az én fejembe csak egy kérdés fogalmazódott meg, ami hisztiroham szerűen kitörni készült.
-Hol van Niall?!
A kérdésem feltevésével egy időben hallottam a bejárati ajtó csukódását.
-Szívem te vagy az?-rohant ki a szobából Maura
-Miért ki lenne-jött a válasz,s máris hallottam a lépcsők nyikorgását a szobája felé.
Félig megnyugodtam,hogy még egyben van.
Nem akkor sem adom fel! Beszélnem kell vele.
Lehet,hogy nem sikerül, de legalább az én lelkiismeretem legyen tiszta,hogy megpróbáltam.
Halkan kopogtam be ajtaján, de válasz nem érkezett.
Újra próbálkoztam.
-Mi van?-nyitott végül ajtót.
-Beengedsz?-próbáltam a kiskutya szemeimmel hatni rá.
-Ha nemet mondok akkor is eléred a saját célod, és bejössz. Úgyhogy felőlem.-legyintett
-Niall!-kezdtem
Ő csak szótlanul figyelt.
-Nem akarok életem végéig senki nyakán élősködni, legyen szó rólad, vagy Jodenről.
-És itt Írországban nem találnál munkát?-húzta fel a szemöldökét
-Nem arról van szó-próbáltam megmagyarázni neki
-Ebben az egyben egyet értünk!
-Mi?-most már teljesen belekeveredtem. Alaposan kiforgatta szavaim
-Az. Az,hogy nem a meló miatt mész el, csupán a saját érdekeid nézed.-vágta rá
-Na álljunk meg! Az egy dolog,hogy teljesen kiforgatod a szavaim de,hogy olyan dolgokat feltételezel rólam, amiket még a legnagyobb ellenségemmel sem tennék meg. Ezzel feltételezésekkel csak magadat minősíted.
Úgy gondolom, hogy ha elég erős a kapcsolatunk érdemes kockáztatni, de ha nem akkor úgy is mindegy.- adtam ki az összes felgyülemlett gondolatom, közben próbáltam felfele pislogni,hogy könnyeim ne rontsák el a 'határozott csaj' szerepem.
-Akkor megkérdezem-vettem egy mély levegőt.
-Akarod tovább folytatni? Bízol bennem?
A fiú habozott
-Niall én bízok benned! Mond te is bízol bennem?
-Nem...
Folyamatosan ez a válasz csengett a fülemben. A következményekbe belegondolva a hideg átfutott a hátamon. A gondolatba beleborzongtam. Könnyeim beborították az arcom.
Válasz helyett magához húzott.
Ajkaival a nyakamnak esett, s lassan haladt a szám felé.
-Ezt vegyem igennek-sóhajtottam megkönnyebbülten
-Aminek akarod-kapott az ölébe, én pedig dereka köré fontam a lábaim, miközben a pólóm kezdte lehámozni rólam.
-Akarlak Niall -suttogtam a csókunkba
Akarom őt. Testestől lelkestől. Azt akarom,hogy életem egyetlen párja ő legyen... Azt akarom, egy fárasztó nap végén vele hajthassam álomra a fejem s a fülébe suttogjam:Ezt is megcsináltuk
Reggel pedig a karjai közt ébredni, miközben a gyerekeink berontanak a hálószobánk ajtaján egy szelet vajaskenyérrel:
-Meglepetés reggeli!
