2014. július 1., kedd

"...Mert éreztem: tényleg biztonságban vagyok."

 Kedves olvasóim! Bár az előző részhez nem kaptam komit, de úgy éreztem evvel a levéllel nem várhatok tovább! Remélem sokatok tetszését elnyeri majd! Jó olvasást!
------------------------------------------------------------------


Kedves Anyu!

Egy este alatt minden megváltozott. Nem számítottam rá, de ez volt életem legeslegjobb, és egyben legmeghatározóbb estéje. Kezdeném ott ahol abbahagytam.
Jordenék egy hotelba voltak. A ház lakói az emeleten aludtak. Pontosabban Niall és Maura.
Én pedig egymagamban kuporogtam a vendégszobai kanapén egy zacskó chips és valami horror film társaságában. Úgy terveztem,hogy csak a kevésbé ijesztő elejébe nézek bele, de nem jött össze.
Éppen a hátborzongató "Ne nyisd ki!" résznél tartottam, mikor lépteket hallottam (nem nem a TV-ből jött )
Lehalkítottam a készüléket, és füleltem. A léptek egyre jobban közeledtek, míg végül kinyílott a szoba ajtaja.
Hunyorogva néztem oda, mivel a nappaliból beszűrődő fény bántotta a szemem.
-Nem félsz egyedül?-támaszkodott az ajtófélfának Niall.
-Kéne-tártam szét a karom.
-Nem kérdés volt-kapta fel a takaróm.
-Hé add vissza!-hisztériáztam
-Miért adnám?-nyomta ki a TV-t is
Számat félrehúzva keltem fel, és indultam utána.
-Ha fent alszok visszaadod a takaróm?-alkudoztam
-Vissza-nevette el magát.
A szobába érve, feltörtek a régi emlékek. Az első találkozás, no meg az ágyas baki.
-Azt hiszem alszok a fotelban-torpantam meg a küszöbön
Ő csak megfordult és egy mozdulattal ledobta a pólóját Vá tiszta dezsávű  
-Várj meg mindjárt lezuhanyzok.-hagyta figyelmen kívül a mondatom
Nem tudom, mi játszódhatott a fejemben de akaratlanul ráhuppantam a szőkeség ágyára, s szétterülve kémlelni kezdtem a plafont.
Körülbelül fél órája fekhettem egy helyben mikor végre kinyílott az ajtó.
-Hé erről nem volt szó!-nézett rám szúrós tekintettel
A reakció hallatán elvigyorodtam, és még jobban szétterültem.
-Szóval így állunk?-túrt bele vizes hajába
-Tied a fotel-sandítottam a bútor felé
-Na azt már nem-mondta majd rám vetette magát,s csiklandozni kezdett.
-Niall ne!-sikítottam mikor ujját az oldal bordáim közé nyomta.
-Ide engedsz?-hagyta abba tevékenységét
-Soha-vihogtam, s megpróbáltam kimászni a kezei közül.
-A-a!-ingatta fejét, és folytatta amit az előbb félbehagyott.
-Hagyd abba-visítottam torka szakadtából
-Shht felvered a házat-vigyorgott
-Akk..or abba..hagyod?-kapkodtam levegő után
-Ide engedsz?-érdeklődött
-Nem-vigyorogtam 
-Egyszer,csak megunod-vonta meg a vállát
-Nem fogom-haraptam a szám szélébe
-Csak ugyan?-támasztotta meg a fejemnél kezeit.
Bólintottam
-Egész biztos?-hajolt közelebb hozzám
-Igen Niall egészen biztos, hogy ott alszol a...
-A?-kérdezett vissza,majd egyre közelebb hajolt hozzám.
Kérdőn, de mégis édesen, nézett rám.
Válaszul megfogtam a tarkóját és magamhoz húztam.
Puha ajkait az enyémre tapasztotta.
Én addig kócos hajába túrtam.
Ajkaink csatát vívtak egymással.
Egyszerűen bírtam abba hagyni.
Oly régóta vártam erre a pillanatra. Egészen kislány korom óta álmodozok, egy szőkehercegről.
Úgy látszik, beteljesül az álmom.
Közben nyúlt volna a pizsamám aljához, de megállítottam a kezét.
-Niall!-sóhajtottam
Ő pedig egy mozdulattal le mászott rólam, és elterült az ágy másik végletében.
Nem hagyhattam tétlenül.
Közelebb kúsztam egy kicsit várva,hogy mit reagál.
Karját felemelte és magához húzott, majd egy puszit lehelt a homlokomra.
-Majd máskor-fúrtam a nyakába a fejem.
Nem szólt semmit csak a hajam simogattam.
Védelmező karjaiban, mosolyogva nyomott el az álom.
Mert éreztem: tényleg biztonságban vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése