Remélem nem csaptam össze :))
Kedves Anyu!
Mond miért hagytál magamra? Hol van az a pártatlan támasz, ki minden döntésem helyesnek találja? Hiányod nem tudja semmi és senki pótolni. Ezt a levelem már a repülőről írom.
Igen ez a nap is eljött, de kezdjük az elejétől.
Amint Nialltől hazaértem Jorden pakolni utasított. Aput mintha a föld nyelte volna el, még estére sem ért haza. Az igazat megvallva egy kicsit aggódtam érte. Jó talán nem nevezhető aggodalomnak, de érdekelt a holléte.
Hajnali négykor Jo ébresztett. Futó lépésben öltözködtem, majd kaptam fel a repülőjegyem(?) az éjjeli szekrényről. Ő aztán tényleg minden megoldott. Hogyan szervezkedett úgy,hogy nem is sejtettem semmit? Vajon végig ez volt a célja? Megfogalmazódott kérdéseim megállás nélkül kavarogtak bennem
A sötét utcára kilépve fogtam fel,hogy mi is történik.Egy fekete taxi halkan búgó hangon gurult elénk.
Bőröndjeinket a csomagtartóba raktuk.
Kezem lassan közelítette a kilincset. Ha ide beszállok, feladok mindent. Ezt akarom? Mély levegőt vettem, s behuppantam a hátsó ülésre.
A motor egyenletesen börrögni kezdett.
-Várjunk!-kiáltottam fel
Jorden és a taxi sofőr egy emberként fordult felém.
-Elfelejtettem valamit-húztam összébb magam
-Keira! Nem egy szappanoperában vagyunk, hogy visszamész körülnézel majd közlöd: Mégis maradok.-vágta neki magát az ülésnek.
-Sietek-ugrottam ki a kocsiból, úgy minta ágyúból lőttek volna ki.
A házon korom sötétség honolt, de ez sem tántorított el célomtól.
Attól,hogy utoljára végig nézzek azon a helyen hol a legjobb és a legrosszabb napjaimat töltöttem.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy meghatódtam.
Szemeim lehunytam, s utoljára magamba szívtam az előszoba dohos illatát.
Lábujjhegyen hátrálni kezdtem. Az ajtót végleg becsuktam magam előtt, a kulcsot pedig a lábtörlő alá rejtettem.
Úgy látszik ennyi volt.Ez lett volna az a nap amire annyira vártam? De egy pesszimista hangocska mégis azt suttogta,hogy nincs vége. Keira végre hidd el,hogy ennyi. Gyerünk örülj! Túlélted!
Még pár percig hezitáltam, de végül Jo és a sofőr legnagyobb örömére a kocsi felé vettem az irányt.
Lassan gurulni kezdtünk.
Tekintetem akaratlanul rátévedt a szomszéd házra. Hirtelen egy alak bukkant elő a sötétből. Arcát egy pillanatra tisztán láttam a halvány lámpafényben.
-Állj-próbáltam újból eltéríteni a járművet, de nénikém automatikusan megrázta a fejét.
-Álljunk meg!-hisztériáztam
A sofőr már majdnem megenyhült, de ez sajnos nem volt elég.
-Gázt bele!-utasította Jorden
Én gyorsan hátrakaptam a fejem, remélve,hogy ott lesz.
Tévedtem.
Könnyeimmel küszködve tapadtam az ablakra, s ujjammal egy szívet rajzoltam a párás üvegre.
-Hé kislány itt akarsz maradni kocsit takarítani?-nézett a visszapillantóba szúrós szemmel a soför
-Bo.csánat -hajtottam le fejem
Dublinig nem szóltam senkihez. Magamba roskadva néztem a mellettünk elsuhanó tájat amint lassan kezdett aranyba burkolózni.
...
Hat óra tájban már mindenki készen állt a felszállásra.
S a repülő elindult. Végiggurult a harmattal befedett betonon, és pár másodperc múlva már csak egy kis 'terepasztal' látszódott az ébredező városból. Az agyam megállás nélkül Rajta kattogott. Végre van egy személy aki szóba is áll velem, én pedig elhúzom a csíkot. A másik nagy kérdés pedig apu. Már vagy két napja nem láttam. Mintha a föld nyelte volna el.
-Kisasszony!-szakította félbe egy hang a merengésem
Felnéztem és egy japán steward-al találtam szembe magam
-Minden rendben?-mosolygott
-Igen- húztam el én is a szám
-Esetleg hozhatok valamit?-ajánlotta fel
-Nem köszönöm.
-Értem. És hova tetszik menni?-faggatózott tovább
Kétségbeesetten néztem Jo után, aki egy amerikai-spanyol családnak segített tolmácsolni
-New York-válaszoltam tőmondatban
-Én is! Egy kis időre szabadságra küldenek, és kaptam egy takarítói állást.
-Stewardból takarító?-mosolyodtam el akaratlanul
-Valahogy meg kell élni! De ha már itt tartunk, akkor maga minek megy?-huppant le mellém
Ö lehet,hogy az én gondolkodásommal van a gond, de egy légiutas-kísérőnek valószínű nem a bájcsevej a dolga
Válaszra nyitottam a számat, de egy huppanástól minden hang elillant a semmibe.
-Figyelem figyelem! Megkérném kedves utasainkat,hogy a pilóta parancsára mindenki kösse szorosan magát az üléséhez!Figyelem figyelem! Megkérném kedves utasainkat,hogy a pilóta parancsára mindenki kösse szorosan magát az üléséhez! Pánikra semmi ok egy kissebb légörvénybe keveredtünk, a veszély hamarosan elhárul.-recsegte egy hang
A fiú szó nélkül felállt mellőlem és a folyosó végén lévő helységbe igyekezett.
Jo a családnál ragadt.
Én pedig nem törődve a körülményekkel takaróstul az üléshez szíjaztam magam, és lehunytam fáradt szemhélyaim
Lesz ami lesz, az én életem úgy sem ér semmit.
Pár percig még érzékeltem a repülőgép rázkódását, a kételyek között maradt utasok kétségbeesett találgatásait, és a nénikém halandzsáját, de az álom mégis erősebb volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése