Üdv új élet, üdv New York!

Halihó! Bocsánat a kihagyásért! De örömmel látom, hogy nem pártoltatok el mellőlem, aminek nagyon örülök! Itt az új rész remélem elnyeri mindenki tetszését! (:

Kedves Anyu!
Annyi minden mesélni valóm van, de kezdjük az elején.

Jorden szavait észlelve tudtam,hogy túléltük. Pislogtam párat, és körül néztem. Igen már landoltunk, és az utasok megkezdték a szedelőzködést.
Én is beálltam a sorba. Bőröndömet magam után húzva, éreztem a gyönyörű napsütést és a tömegnyomort.
Üdv új élet, üdv New York!
A fejem lehajtva, és sűrű elnézéseket kérve szlalomoztam Jorden után.
Szinte órákba telt mire találtunk egy üres padot.
Jo előkotorta a mobilját és felhívott valakit.
Pár perc se telt bele, és egy piros kabrio gurult elénk, benne egy jólfésült napszemüveges sráccal.
-Scott!-sikított a fülembe, majd odatipegett hozzá, és egy puszit nyomott az arcára.
 Sóhajtva szedelőzködtem össze, és álltam az úriember elé.
-Hello Scott vagyok, bizonyára te vagy...?-nyújtotta kezét
-Keira- segítettem ki

Az út hosszú volt. A szerelmespár (?) végig az elmúlt napok eseményét ecsetelte. Körülbelül egy órát kocsikáztunk, mire egy óriási házhoz értünk. Gyomrom a torkomig ugrott, mikor megláttam az új otthonom.
Feltettem újra a kérdést: Biztos,hogy ezt akarom. Döntésem, már nem tudom visszacsinálni.
Mély levegőt vettem és a lakótársaim után indultam.
Az elmúlt hónapokban bejártam a poklok poklát. Úgy tűnik helyzetem végre kezd rendeződni. Minden azon,múlik,hogy mit tudok kihozni belőle.

Az új szobám óriási. Kicsit rideg, de dolgozom a kuckósabbá tételén.Lehet,hogy másnak a hely feltérképezése az első célja, de engem inkább a laptopom holléte érdekelt.
A wifi hálózat szerencsére nyílt volt. Hisz a pusztaság közepén ki is akarna internetezni a háztartás tagjain kívül?
Pár percig gondolkodtam az időeltolódáson, de a vágy mindent legyőzött. A vágy, hogy újra lássam az arcát és halljam életvidám hangját.
Reménykedve pötyögtem be a felhasználó nevem. A betűk leütésekor éreztem,hogy egyre közelebb vagyok Félig csukott szemmel tettem magam elérhetővé.
Csalódnom kellett.
Írországi ismerőseim közül mindenki office volt.
Próba szerencse alapon azért mégis ráírtam egy sziát. Pár másodperc se telt bele, és megjelent a várva várt zöld pötty. Akaratlanul rányomtam a videohívás gombra.
Amikor megjelent a szőkeség kómás feje egy halvány mosoly húzódott a számra.
-Nem ért volna rá később?-túrt a hajába
-Hé nem én mondtam, hogy válts elérhetőre.-kuncogtam, mert tényleg mulatságos látványt nyújtott. 
-Mi olyan vicces?-nyújtózott.
-Semmi-tettem szám elé a kezem- Amúgy mennyi az idő?-próbáltam terelni a témát, és persze a gondolataim.
Erőtlenül elfordította a fejét, és hunyorogva meredt a távolba.- Fél három-bökte ki végül
Arcom a kezembe temetve próbáltam visszatartani a folyamatosan kitörő ingert.
-Oda értél?-ásított
-Mint látod.-vigyorogtam tovább
-Apád is?-kérdezett vissza
Na jó ezt nem tudtam mire vélni. Ez az álmosságtól van, vagy pedig szimplán mellébeszél?
-Miért lenne itt?-hüledeztem
-Jó ne akadj ki-kezdte, de már itt kész voltam. - Mióta elmentél, nem is hallani róla. A házban minden úgy van ahogy hagytátok. Állítólag van akinek mondta,hogy megkeres.
-Mi? Honnan tudta egyáltalán,hogy hova megyünk?-ingattam a fejem
-Ne becsüld le a gondolatmenetét.-meredt rám- Mit gondoltál? Ki ne venné észre, ha a házában történik valami?-mondta a kegyetlen igazságot
Válasz helyett csak a fejem ingattam.
-Na jó, én most tényleg megyek mert iszonyú fáradt vagyok. Szia.-azzal véget vetett a hívásnak.
Üveges tekintettel meredtem a kijelzőre, és próbáltam megállapítani a helyzetem súlyosságát, de sehogyan sem akart összeállni a teljes kép.