2014. június 27., péntek

"Mindenkinek jobb lenne, de főleg nekem..."

Meghoztam az új részt! Remélem elnyeri a tetszéseteket! :)
-----------------------------------------------------------


Kedves Anyu!

Olyan jó volt mellette ébredni. Végig simítani a csupasz testén, amit itt-ott csak egy kósza takaró takart.
Az egész ember tökéletes volt. A tudat felpezsdítő volt: csak az enyém! Hunyorogva felém fordult, és a nyakam alatt átnyúlva magához húzott. Halkan a fülembe dörmögte
-Jó reggelt szívem!
Én egy lágy puszit nyomtam az arcára, s közelebb kúsztam hozzá.Éreztem közelségét. Óvatosan lehunytam szemem, mert tudtam,hogy biztonságban vagyok.

Mikor újra kinyitottam, alakja egyre jobban halványulni kezdett, míg végül teljesen eltűnt.
Felébredtem.
Az óra este hatot mutatott.
Elég sokat alhattam. De megérte.
Körülöttem a rideg szoba, az éjjeli szekrényemen egy kis cetli
Van egy kis elintézni valóm, vacsi a hűtőben. Menj ki Scotthoz!
Na remek.  Jorden elhúzott, én meg barátkozzak a tinédzser pasijával. Nem volt jobb dolgom, így kidugtam az orrom. Scott nem volt sehol, ezért lehuppantam a tv elé.
Vaktába nyomogattam a gombokat remélve, hogy valami érdekeset találok.
Végül egy természet filmnél akadtam meg.
Már éppen beleéltem magam, mikor valaki vészesen csengetni kezdett.
Az ajtóhoz rohantam, és érdeklődni kezdtem a kint álló kilétéről.
-Mulligarből jöttem hozzád!-jött a válasz egy elváltoztatott férfi hangon.
Micsoda? Ideért? Ő az? Igaza volt Niallnek?
Ledermedtem. Szívem hevesen kezdte pumpálni a vért.
-Menj innen!-hisztériáztam
Válaszul, csak egy röhögést kaptam.
A zár kattant, és Scott vörös fejével találtam szemben magam.
-Mit hittél? A kaszás vagyok-vihogott-Menj innen!-figurázott ki.
-Csigavér csajszi!-karolta át a nyakam
-Miért csináltad? -gyűltek a szemembe a könnyek.
-Na, gyere ide!-húzott magához egy ölelésre.
-Azt hittem, majd feldobódsz, de ígérem legközelebb végig gondolom mielőtt cselekszem.-magyarázta, s közben éreztem,hogy az a mosoly még mindig az arcán csücsül.
-A feldobódás nem jött össze-szipogtam.
-Minden rendben van, csak lazíts-veregette meg a hátam, és a nappali felé indult.
Én még mindig tehetetlenül álltam, és a szökés kesernyés ízét próbáltam emészteni. Ha megszöknék, akkor nem lenne senkinek rám gondja. Nem kéne folyton körülöttem ugrálni, és az összetört lelkivilágom ápolgatni. Mindenkinek jobb lenne, de főleg nekem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése